A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

72LÁZADÁSAngyal Pista azonnal intézkedni kezdett, mások elmentek teherautókatszerezni, és mondták, hogy hol lehet lõszert, fegyvereket találni. Az elsõfegyvereket az ávósoktól szedtük el. Megbeszéltük, hogy bemegyünka Rádió épületébe, és követelni fogjuk, hogy olvassák be a tizenhatpontot, mert csak így lehet lecsillapítani a tömeget. Rögtönmegválasztottak küldöttnek, hogy én menjek be tárgyalni. Volt ott egyrádiós újságíró is, Földes Péter, aki nekem tanárom is volt a fõiskolán.Együtt mentünk be Benke Valériához, a Rádió elnökéhez, aki ült azirodájában, az asztal alatt, és kétségbeesetten telefonált. Azt mondta, asaját felelõsségére nem tudja beolvastatni a tizenhat pontot, fölhívjaa pártközpontot. Ott azt mondták neki, szó sem lehet róla. Amikorjöttem kifelé – Földes Péter bent maradt Benke Valériánál –, láttam,hogy egy ávós tiszt ott fekszik holtan az udvaron. Két ávós között kellettelmennem, hát nem gondoltam, hogy élve kikerülök onnan. Hajmeresztõvolt. Köpködtek, szidtak, nyúltak felém, hogy szétszaggassanak.Pedig akkor nem csináltam semmit, csak követeltem, hogy olvassák bea tizenhat pontot. Miközben én benn voltam, kinn folyt a sebesültekellátása. Azonnal ráakadtam Angyalra, és együtt segítettük mentõkocsibaa sebesülteket. Ma sem tudom, hogy találtam meg a tömegben.Mi a forradalom alatt állandóan elveszítettük és állandóan megtaláltukegymást. KÁLDOR VERA: A Parlamenttõl a Gólyavárba, a Petõfi Kör orvosvitájáramentem. Ott hallottam elõször azokról a kínzásokról, amik abörtönökben voltak, arról, hogy mennyire lehet valakit úgy megkínozni,hogy még életben maradjon. Amikor a Rádiónál megkezdõdötta lövöldözés, beszaladtam a Péterfy Sándor Utcai Kórházba, mert tudtam,hogy aznap az osztály fölvételes, és nem fogják bírni a munkát.Segíteni akartam. Aznap nem tudtam hazamenni a kórházból, annyidolgunk volt, hogy szolgálatban maradtam. A belosztályon – ahol éndolgoztam – nem volt orvos, és szinte le sem feküdtünk. Másnap iscsak az adjunktus meg Somos Kati, egy segédorvosnõ jött be. A nyolcorvos helyett mindössze hárman voltunk benn, úgyhogy nyakig merültünka munkába. A nõvérek sem voltak bent mind. A sebészeten voltak,azt tudom, a belosztályon is volt egy-kettõ, de sokkal kevesebb, mintamennyi kellett volna. SOMOGYI JÁNOS: Az egyetemi hallgatók zöme a tüntetésen volt.A felsõbb évesek közül leginkább azok jöttek el, akiket mi biztattunk,hogy jöjjenek el erre a Petõfi köri orvosvitára, ha szorul a hurok, akkorlegyenek itt jó képességû vezérszónokok vagy vezérszurkolók, akik