A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

52OLVADÁSfõre hívták össze. A nagygyûlés elsõsorban azért volt hallatlan élmény,mert a saját magunk teremtette feszültség mértékét és izgalmát valószínûlegmindannyian akkor éltük át legelõször. Azt, hogy a mi kezdeményezésünkbõlkerekedik akkora feszültség, mint amekkora kerekedett.Az egyetemi aula elég nagy, gyakorlatilag befért az egész egyetemihallgatóság és a tanári kar, persze úgy, hogy végig álltak a falak mellettis, és egy gombostût sem lehetett leejteni. A csodálatra méltó azegész dologban az volt, hogy a dobogón, valamint az elsõ sorokbannemcsak az egész egyetemi tanári kar volt jelen, hanem – én legalábbisúgy láttam – falfehér arccal ott volt a városi és a megyei pártbizottságvezetõ garnitúrája is. ERDÉLYI TIBOR: A pontjainkat most már teljesen nyíltan, a mûszakiegyetem házi sokszorosítójában, a hivatalvezetõ engedélyével húztukle, és kötegeltük. Rengetegen jelentkeztek középiskolások is, megelsõ- és másodévesek, akik a telefonkönyvbõl nézték ki a címeket, ésvittek egy-egy köteggel a gyárakba meg az egyetemekre. Bár csak telefonon,de volt már kapcsolatunk a pesti oldallal, tudtuk, hogy valamihasonló történik a Pesti Barnabás utcában, a bölcsészkaron. De nemegyeztettünk, hogy közösen csináljuk, meg hogy azonosak legyenek apontok.Körülbelül ötezer ember jött össze 22-én estére, teli volt az aula. SzabóSándor építész évfolyamtársam, barátom kezelte a mikrofont. Tulajdonképpenebbõl állt az elnökség. Semmi formaság. A korábban szokásospiros abrosz meg nagy asztal meg díszvendégség nem volt. Csináltunkegy dobogót, két asztal volt, annak a tetején volt a mikrofon. Aki korábbanbejelentkezett, hogy szót kér, szót kapott. Ez volt az elv. Akireemlékszem, Kuczka Péter volt, akit abban az idõben, nem mondom,hogy ellenzékiként, de jó szándékú íróként tartottunk nyilván. Fölszólaltmég például Tatabánya képviselõje, mert vidékrõl is többen voltak,akik minket, diákokat támogattak. Aztán beszélt Szilágyi József is.Nagydarab, tekintélyes, mackós, bariton hangú férfi volt, aki kiállt odaa sok cingár, többnyire nem túl jól táplált diák után, és nagyon drámaiankezdte a felszólalását: „Amíg önök itt üléseznek, vitatkoznak, aszovjet csapatok körülzárták Varsót.” A lengyelek ugyanazt akarják,amit mi, és õ azt javasolja, legyen valamiféle szolidaritási megnyilvánulása lengyelek mellett. Nem beszélt sokat, talán négy-öt mondatotmondott, de az nagyon kemény, nagyon lázító tartalmú volt, ami a huszonévestársaságnak elég volt ahhoz, hogy azonnal a lengyel követségrevagy a Bem-szoborhoz akarjon vonulni.