A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

244A MÁSODIK SZOVJET INTERVENCIÓúgy pillanatok alatt alkalmazkodott az állapothoz, mint ahogy 45-benalkalmazkodott, akár egyetértett, akár nem.Visszamentem a Statisztikába. Az volt a dolgunk, hogy lehetõleg eltereljükaz akkor ott vonulgató ruszkik figyelmét, ami abból állt, hogya Rómer Flóris utcába meg az utca feletti parkba mentünk ki, és jómesszire lövöldöztünk a Margit körúton járkáló ruszkik felé, õk megvalamerre arra kerestek bennünket. SZIGETVÁRI ISTVÁN: Már vasárnap tudtuk, hogy Kádár hívta be azoroszokat. Olyan volt ez, mintha valaki, akiben fantasztikusan megbíztunk,hátba döfött volna. Mert én hallottam, amit Kádár arra a hírremondott, hogy nem kimennek, hanem csak kicserélõdnek a szovjetcsapatok. Kádár akkor azt nyilatkozta: „Ez nem igaz, ez nem lehet, deha így lenne, akkor én lennék, aki elõször fegyvert fognék a kezembe.”A lakosság végig mellettünk állt. Vidékrõl is hoztak nekünk kaját, deAngyal Pista azt is megszervezte, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórházbólkapjunk meleg ételt. A lakosság a november 4-e utáni fegyveresharcok alatt is segített. Amikor már körül voltunk zárva, akkor megmondták,hogy merrefelé lehet lelépni, kitörni abból a részbõl. Etettek,itattak bennünket. Feketekávét hoztak, ha látták, hogy fáradtakvagyunk, pedig az nagy szó volt akkoriban. Megkérdezték, hogy van-ekajánk, nem vagyunk-e éhesek. A lakosság túlnyomó része egyetértettvelünk. Ezért én le is álltam vitatkozni a letartóztatásom után a nyomozókkal.Mert azt mondták, hogy itt ellenforradalom volt, a régirendszer visszaállításától kezdve mindent felhoztak, és hogy mennyiregyûlöl bennünket a nép. S én leálltam velük vitatkozni. Mondtak olyatis, hogy minket azért vettek õrizetbe, hogy biztonságban legyünk, a népmeg ne lincseljen bennünket, mert mi a nép ellenségei vagyunk! Csõcselékkéntkezdtük, gyilkosokként, népellenségként fejeztük be. JANKÓ BÉLA: Tíz óra felé jött az elsõ hír, hogy a Corvinban sebesültekvannak, ki kell hozni õket. Hát akkor menjünk át! Margescu Sándor,becenevén Ubul és én mentünk egy hordággyal, Prágai Dezsõ és TóthPista még egy hordággyal, Varga Éva másodéves medika ment elöl a fehérzászlóval. Kimentünk a Szemklinikánál az Üllõi út felé, kiértünk asarokra. Lõttek az egyik irányból is, és lõttek a másik irányból is. Évafelemelte a fehér zászlót, és mi – rajtunk fehér köpeny volt vöröskeresztesszalaggal – a hordággyal átmentünk. Ez olyan érzés volt, minthaegy lüktetõ, erõs, napsütéses pezsgésben lenne benne az ember. Bejutottunka Corvin közbe, fölmentünk egy lépcsõházba. Mondták, ottvannak fönt, az ötödik emeleten. De a negyedik emeletet belõtték, át