A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

MINDEN SEBESÜLTET ELLÁTTAK 153fekszik. Aztán november 4-én meggyógyult. Ezen az új, nagyszerû terápiánderült az egész orvostársadalom.A Péterfyben a mentõs szállítógyerekek között voltak felkelõk is.Ezek a srácok fel voltak fegyverkezve, és önálló csoportot alkottak akórházban. Elég hamar berendezkedtek a pincében. Volt ott egy-kétember, a gégészeten például az egyik nõvér, akirõl én is tudtam, hogyvelük tart. Voltak olyanok, akik szimpatizáltak a forradalommal, és segítettékezeket a srácokat. Mi minden beteget rendesen elláttunk. Voltolyan, hogy megkérdezték, hajlandók vagyunk-e behozni egy ávósnaka gyerekét, és én mondtam, hogy természetesen. Hoztak be orosz katonátis, akirõl kiderült, hogy a saját tisztje lõtt rá hátulról. De hát ezekcsak morzsák és villanások, ami az ember fejében megragadt abban azõrült forgatagban.Amikor elfogyott a sebészeti osztály érzéstelenítõje, a sebesültszállítókszóltak, hogy találtak egy gyógyszerraktárt. Mondták, hogy õknem tudják mit hozzanak, kéne egy orvos, aki velük megy. Mondtam,hogy én megyek. Beültünk egy kocsiba – a Bethlen utcában állt egyorosz tank –, a sofõr hátratolatott egészen a Rottenbiller utcáig, majdvett egy svungot, és gyorsan áthajtott a Bethlen utcán, mi meg lehúztuka fejünket. A raktárból aztán összeszedtünk különbözõ gyógyszereket,fájdalomcsillapítókat meg étert a sebészeti osztálynak. Arra márnem emlékszem, hogy hol volt a raktár, valami gyógyszer-nagykereskedelmivállalat raktára lehetett, amit föltörtek a fiúk. Utólag ezt lehetrablásnak minõsíteni, de nekem ezzel kapcsolatban nem volt lelkifurdalásom.Ha egy kórházban elfogynak a gyógyszerek, és hadiállapotvan, természetes, hogy az ember megpróbál valamit tenni. Nekem inkábbolyan aggályaim voltak, hogy nem lesz elég, amit találtunk.Aztán a Bethlen téri csoport tagjai – azt hiszem, így hívták õket –kezdtek átjárni a kórházba. Fogytán volt az élelmiszer-tartalékunk, felmerült,hogy a konyha nem tudja ellátni a betegeket. Akkor kérdeztéka felkelõktõl, hogy nem tudnának-e valami élelmet szerezni. És egyszercsak szekerek jelentek meg, és parasztok hoztak élelmiszert, és éltettéka forradalmat. LAMBRECHT MIKLÓS: 30-án délelõtt a Péterfy valamelyik folyosójánösszetalálkoztam Radó Sándor igazgatóhelyettessel. „Nagyon jó,hogy találkoztunk, Miklós. A kórház területén mûködik egy önkéntesmentõszolgálat, de semmi kapcsolatunk nincs velük, légy szíves, veddát a kórház részérõl ennek a vezetését.” Mi azokban a napokban ténylegtapasztaltuk, hogy többségben civil fiatalemberek személyautókon