A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

NOVEMBER 4. – JÖNNEK AZ OROSZOK 225 GARAMI LAJOS: November 4-én hajnalban Pálinkás Pallavicini Antalõrnagy küldött ki egy embert a lakásomra, hogy menjek be a rétságilaktanyába, mert baj van. Ahogy mentem befele, már hallottam a hangszóróbana Nagy Imre-féle felhívást. Megmondom õszintén, egy kicsitmegcsapott, hogy „csapataink harcban állnak”. Ez a harcban állás nálunkannyit jelentett, hogy Pálinkásék, tehát a forradalmi tanács akkormár kiküldte az ezredet a diósjenõi útelágazáshoz, hogy ott ássa be magát.Ahogy beértem, rögtön felhívtam Váradi Gyulát a HonvédelmiMinisztériumban, hogy mi a helyzet. Azt mondta: „Vigyázz, nehogyharcba keveredjetek a szovjetekkel! Abból komoly bajok lehetnek,mert nem igaz, hogy ellenállás van. Nem vagyunk úgy felkészülve azellenállásra, ahogy kellene. Próbálj velük megegyezni!” Mi nem harcászati,hanem kiképzõ alakulat voltunk. Ráadásul azok a tiszthelyettesek,akiket kiképeztünk, október 30-án elkerültek tõlünk az országkülönbözõ harckocsialakulataihoz. Akkor tulajdonképpen a harckocsiktéli átállását csináltuk, ami annyit jelentett, hogy a nyári üzemelésrõl átkellett térnünk a télire. Ehhez a zsírt, az olajat, a hûtõfolyadékot kikellett cserélni. Szét kellett szedni darabjaira a harckocsit, és átvizsgálnimindent. Ebben a munkában ért bennünket november 4-e. Mégcsak úgy nagyjából lettek összerakva a harckocsik, korlátozott volt amozgásuk, a lõszerfeltöltés pedig nulla volt. Szóval, nem volt harckészállapotban az alakulat.A Váraditól kapott parancs alapján megpróbáltam felvenni a kapcsolatota szovjetekkel. Elõször kimentem ahhoz az alakulathoz, amelyikmár kint állt az úton, és mondtam a parancsnoknak, hogy lövegcsõ aföldre, vigyázzanak, nehogy véletlenül lõjenek, én elõremegyek, megpróbálokbeszélni az oroszokkal. Elmentem Szendehelyre is, ahovászintén ki volt állítva egy szakasz azzal, hogy ha Vác felõl jönnek azoroszok, állítsák meg õket. Itt is elmondtam, nehogy felvegyék a harcot.Ott egy helyi tanító, amikor meghallotta, hogy milyen parancsotadok ki, azt mondta, hogy hazaáruló vagyok, szovjetbérenc, mert nemhagyom, hogy harcoljanak. Csak õ volt kinn az utcán, mindenki másmeg volt ijedve, az emberek visszahúzódtak a házakba, féltették a falujukat,az otthonukat.Mentem visszafelé, és Nõtincs felõl harckocsizörgést hallottam. Vácfelõl kerülõ úton jöttek a szovjet csapatok. Azt a parancsot kapták,hogy szereljenek le minket. Eléjük mentem, leállítottam õket, bemutatkoztam,és elmondtam, hogy senki sem óhajt harcolni ellenük. Nekikis az volt a kívánságuk, hogy ne keveredjünk harcba, szedjük össze