A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

VALAMIT TENNI KELL! 277megalakult, és a különbözõ gócokat számolták fel, az egyik hajnalbanaz Új Ember szerkesztõsége is sorra került. A Kossuth Lajos utcábanaz ablakon keresztül kidobálták és elvitték a november 4-i szám mégmeglévõ példányait, s a lapot betiltották. Ezt követõen a szerkesztõségés kiadóhivatal dolgozói együtt maradtak, annak ellenére, hogy közelfél évig nem jelenhetett meg a lap. Valamibõl pedig meg kellett élni,mert az Új Ember semmiféle szubvenciót nem kapott. Ekkor nagyonérdekes szolidaritás részesei lehettünk, tudniillik az elõfizetõk legalábbkilencven százaléka ugyanúgy megküldte a lap árát a plébániáknak,mintha megjelentünk volna. A vallásos olvasók együttérzése a gárdairánt fantasztikus volt. NASZÁLYI GÁBOR: A november 4-e utáni letaglózás és az októberieufóriát követõ hihetetlen rossz élmény, rossz érzet keltette azt, hogydecember körül elkezdtünk beszélgetni, szervezkedni, hogy a forradalmatmeg kell menteni. Nem akartuk tudomásul venni, hogy elbukott.Négy iskolából szervezõdtünk össze. Az ismeretségi körünkbõl adódott,hogy bekerültek József Attilá-sok, toldysok és a Szabó Ilonkautcai Épületgépészeti Technikum diákjai, de a többséget a Petõfi Gimnáziumadta. Szervezkedtünk, beszélgettünk, bõvült a szervezet, holitt, hol ott találkoztunk. A legvadabb elképzelésektõl a legszelídebbigminden elõjött: fegyvert kell szerezni, követséggel kell felvenni a kapcsolatot,hogy segítséget kérjünk. Kerestünk lõszert, meg kerestünkfegyvert. Szóval, csupa olyan dolog, amin ma már egy kicsit mosolygok.Ezek inkább a fiatalság, a romantika számlájára írandók. Jelentõségeannak volt, hogy együtt voltunk, a forradalmat akartuk folytatni, ésennek kapcsán kialakult egy szervezet, egy ütõképes társaság. Emlékeimszerint egy röpcédula készült. Tulajdonképpen 56 decemberében,57 januárjában kezdtünk szervezõdni. 57 tavaszán a kádári konszolidációszorítása adta a lökést. De mi gyakorlatilag csak akkor szervezkedtünk,amikor iskolába jártunk, mert egyébként nem tudtuk egymástértesíteni, a telefon ritka madár volt abban az idõben még Budapesten.Nyáron abbahagytuk a szervezkedést. PELCZ JÓZSEF: Érdekes volt 1956 decembere. Az emberek rettenetesenféltek az inflációtól. Mindenki, mint az õrült, vásárolt. Az a viccjárta, hogy bemegy az asszony a hangszerüzletbe, és azt kérdezi: „Vanfehér zongorájuk?” „De hát asszonyom, minek magának fehér, itt vanfekete, az nem jó?” „Az már van.” Apám is vett egy biciklit meg egymotorbiciklit. Az öcsémmel karórát kaptunk, jó, igaz, hogy Ruhlamárkájú NDK-s óra volt, a lehetõ legegyszerûbb, talán száz forintba