A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

194GYÕZ A FORRADALOMügyességre volt szükség. Húztam az idõt, mert azt gondoltam, hogy azidõ nekünk dolgozik, és ki tudom õket fárasztani. Azt mondtam nekik:„Jó, megkapjátok majd a parancsnokságot, ha nem is egyszerre, hanemrészletekben, de lássátok be, hogy ezt nem lehet rögtön. Elõször kérektõletek valamilyen elvi elõterjesztést, hogy milyen alapon akartok dolgozni.”Másnap már hozták is. „Nagyon jó, tanulmányozni fogom, sholnap választ adok rá.” Ilyen taktikázással húztam az idõt. A végéreeléggé megszelídültek a fiúk, s megállapodtunk abban, hogy a fõ politikaivonalat a Parlamentbõl adjuk, de õk már kezdjék el a zenei, a kulturálisés egyéb programokat.Eddig nem sokat dicsekedtem, most hadd dicsekedjek valamivel! Mégpedigazzal, hogy a magyar nép a déli harangszót Hunyadi Jánosnak ésSzéll Jenõnek köszönheti. Hogy Hunyadi Jánosnak miért, azt mostnem részletezem, én adtam viszont utasításba, hogy a déli harangszóa Rádióban visszaállíttatik, és a mai napig „vissza van állva”.A kormánybiztosi feladatom másik része volt a nehezebb: kiszûrtem azolyan anyagokat, amelyeket helytelenítettem. Két dolog jut hirtelenaz eszembe. Megjelent nálam egy református pap, aki akkor érkezettZáhonyból. Õt is az ötvenes években vitték el a ruszkik. „Most szabadultama pokolból…” – kezdte nekem mondani. Jámbor ember volt, eltudom képzelni, hogy nem volt csekélység, amin keresztülment, és felindultsággalküzdve kezdte magyarázni, hogy milyen iszonyatos élményeivoltak fogsága éveiben, s ezt õ el akarja mondani a magyar népnek.S akkor nekem meg kellett magyaráznom, hogy majd eljön ennekis az ideje, s hogy mennyire tisztelem az õ fájdalmát, de most, amikorBudapest körül van véve szovjet páncélosokkal, errõl hallgatni kell.Hasonló, de komolyabb ügy volt, amikor Illyés Gyula megjelent TamásiÁronnal, s kettejük nevében egy kiáltványt lobogtatott, amelyet beakart olvasni. Elolvastam a kiáltványt, s azt mondtam: „Gyuszi, az istenáldjon meg, ezt most nem lehet!” Arra emlékszem, hogy az a kitétel isszerepelt ebben az írásban, hogy a „tigris karmai között vergõdõ énekesmadár”.Lényeg, hogy nem került adásba. Az Egy mondat a zsarnokságróladásba került, az természetes volt, hogy bekerült, mert Rákositszidhattuk, mint a bokrot. Attól én nem féltem. Mindannyian a Szovjetuniótólféltünk. A jelentéseket folyamatosan kaptuk, tudtuk, hogyBudapest körül van véve szovjet tankokkal, tudtuk, hogy milyen egységhol, milyen irányban lépte át a határt, és milyen útvonalon közeledikBudapest felé. Az újságok is hozták, de nekünk a jelentések részletesebbenjöttek.