A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

FELSZABADULTABB LETT A LÉGKÖR 35botrány van a tisztiház körül. Én fölvezettem õket a színpadra. Leültek,és óriási élvezettel hallgatták végig a gyûlést. Lukács György ezena vitán mint díszvendég jelent meg, az egész családjával, feleségével,két fiával, Jánossy Ferenccel és Lajossal. Nagy nehezen sikerült nekikaz elsõ sorban protokollhelyet foglalni. Hat óra tájban váratlanul megjelentSzakasits Árpád, aki nem egészen három hónappal korában szabadult.Valószínû, hogy ez volt az elsõ nyilvános megjelenése. Én fogadtamõt. Megdöbbentõ volt számomra, hogy kvázi a semmibõl jött elõ.Fölvezettem, s helyet szorítottam neki az elsõ sorban. Lukács aztmondta Szakasitsnak: „Most végre itt találkozunk.” Jánossy Lajosnaka sajtóvitán nem kellett volna, hogy szerepe legyen, annál is inkább,mert a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatója volt. Õ nem spontánindulatból szólalt fel. Aznap délelõtt fölhívott, hogy feltétlenül föl kívánszólalni, innen tudom, hogy elõkészített hozzászólás volt. Elmondta,hogy mint a magyar atomenergia-bizottság egyik vezetõje, semmiféletájékoztatást nem kap – ez az egy szó, a „tájékoztatás” kapcsoltahozzászólását a vitához – a magyar uránium helyzetérõl, pedig neki ezttudnia kellene. Ha úgy tetszik, Jánossy volt az elsõ, aki azt az október23-i jelszót, hogy „Azt kérdezik Pesten-Budán, hová lesz a magyarurán”, mint abszolút elismert szakember, a nyilvánosság elé vitte.Fölszólalt Nagy Péter irodalomtörténész és Fürjes János, a Fejér MegyeiNéplap szerkesztõje. Fürjes volt az, akire nem igaz, hogy a másikfelet is hagyták végig beszélni. Õt nem hagyták, olyan ostoba volt. FelszólaltMáté György, Nemes György, Méray Tibor és Kuczka Péter is.Tehát elég széles volt a front. A szoros Nagy Imre-csoportból alig szólaltakfel, ennek ellenére a dolog teljesen egyértelmû volt. Vas Zoltánfelszólalása õszinte volt. Elmondta, hogy most már olyan világot élünk,amikor reggel nem kell félnünk, hogy ki csönget, a tejes vagy az ÁVH.Egy KV-tag szájából 56 nyarán nagyon nagy dolog volt, hogy ezt nyilvánosanelmondta. Annál szomorúbb, hogy az ezt követõ háromheteskampányban, amikor a gyárakban állásfoglalásra kényszerítették azembereket, hogy ítéljék el a Petõfi Kört, amirõl a világon semmit semtudtak, Vas Zoltán az egyik gyûlésen a KV álláspontját képviselte.Csak aláhúzom, hogy azok a KV-tagok, akik ott voltak a sajtóvitán, akövetkezõ hetekben kussoltak.Másnap, 28-án volt a poznańi munkásfelkelés, amelyet fegyverrel vertekszét. Az természetesen vicc, hogy a sajtóvitának bármi köze lettvolna Poznańhoz, de a magyar vezetõk fejében így jelent meg. A magyarsajtó, ha röviden és alulértékelve, de elég hamar hírt adott róla,