A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A VÁDAKBÓL EGY SZÓ SEM VOLT IGAZ 43lyoméké 13-án. Rajkék temetése elõtt a Szabad Népben egész oldalonmegjelent a kivégzettek fényképe és életrajza, ezt kiraktam a falra, azágyam fölé. És emlékszem rá, hogy a rádióban olvasták a névsort, a vacsoránálhallgattuk, és én elkezdtem sírni. Nagyon sok ismerõs volt közöttük,sok olyan, akinek a gyerekével együtt jártam óvodába. Pálffyékkalegyütt voltunk Debrecenben, amikor kitelepítettek bennünket,Rajkékat szintén ismertük. Gondolom, a közvéleményt is irritálhatta –akár elhitte, akár nem –, hogy micsoda mélysége van a gyalázatnak. Vagynem tudom, minek lehet nevezni, hogy emberek tucatját elpusztítják,és egy pillanat alatt kiderül, hogy a vádakból egy szó sem volt igaz. SZABÓ GERGELY: Október 6-án rendezték meg Rajk László, SzõnyiTibor, Szalai András és Pálffy György mártírok temetését a Kerepesiúti temetõben. Maradványaikat a gödöllõi hajtûkanyar melletti erdõismeretlen sírjából ásták ki, ahol egymásra dobva feküdtek, és a hozzátartozóikpróbálták csontjaikat agnoszkálni. A négy koporsót a KossuthMauzóleum elõtt állították fel, közel negyvenezer ember vonultel elõttük, levett kalappal, némán, szemükbõl sugárzott a megvetés ésa gyûlölet. Megrázóbb találkozásom még nem volt emberekkel. NAGY ELEK: A Rajk-temetésre a vállalat úgy készült fel, hogy háromember, a DISZ-titkár, az ÜB-titkár és a párttitkár képviseli a szerszámgépgyárat,és mi dolgozunk tovább nyugodtan, nem megyünk el.És ebbõl lett egy palotaforradalom. Mi az, hogy nem megyünk el egymártír temetésére? Az igazgató: dolgozni kell, igazolatlant kap, aki elmegy.Na és aztán, mi van, ha igazolatlant kap? És jöttek az ellenkezések,a röpgyûlési magyarázatok, hogy Rajk elvtársnak úgy állítunk legszebbemléket, ha munkával ünnepeljük a temetését. Végül az történt,hogy leállítottuk a gépeket, lementünk a mosdóba, és az egész mûhelyotthagyta a gyárat. Adjanak igazolatlant! És kivonultunk. Talán nem isannyira Rajk emlékét akartuk mi megtisztelni, hanem ki akartuk fejezni,hogy elégedetlenek vagyunk a pillanatnyi irányítással, a vezetéssel,a politikai helyzettel. És nemcsak a szerszámgépgyár nagy mûhelye vonultki. Csepelrõl körülbelül ezer ember jött el a temetésre. SZÉLL JENÕ: A Rajk-temetés rettenetes volt! Ott láttam viszontelõször Júliát. Nem mentem oda hozzá, nem mentem oda senkihez.Ott láttam a kis Lacikát állni, fogta Júlia kezét. Aztán megjelent NagyImre, és odament Júliához. Ronda októberi idõ volt, kegyetlenül fújt aszél. Ezek a nagy, felül és alul kifeszített zászlók csapkodtak, mint a viharbakerült hajó vitorlái. Aztán elkezdett zuhogni az esõ, nem úgy,mintha dézsából öntötték volna, de éppen eléggé ahhoz, hogy mind-