A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

TERJED A FORRADALOM 131 DARIN SÁNDOR: Én 26-án kezdtem jobban bekapcsolódni, amikor arendõrségrõl áthozták az adóvevõket a miskolci egyetemre. A tanszékenberendeztünk egy stúdiót. A fizika tanszékrõl egy mechanikus jöttle, õ szerelte össze. Áthozták az egész rendõrségi lehallgató- és rádióközpontot,a drótos magnetofonokkal. Volt öt-hat darab meg rengetegtekercs. Akkor ismertem meg, hogy ilyen is van, mert ez nem szalagosmagnetofon volt, hanem drót, vékony kis acéldrót. Ezen vették fel a telefonbeszélgetéseket.Egy ideig szórakoztak is rajta a srácok, hallgatták,hogy ki mit mond. De nem lehetett azonosítani, hogy ki az, mertnem volt semmiféle támpont arra nézve, hogy ki kivel beszél. Aki céllalhallgatta, az nyilván tudta. Letöröltük nagy részét, az adókat pedigüzembe helyeztük.És akkor létrejött a diákparlament hírcsoportja. Ez a hírcsoport – UngváryRudi is benne volt a vezetésében – sok oktatót is bevont a különbözõtanszékekrõl. Akik nyelvet tudtak, azok mind jelentkeztek, beakartak kapcsolódni a munkába. Õk fordították az anyagot magyarrólnémetre, oroszra, vagy fordítva, oroszról magyarra. Ahogy szállítottákaz anyagokat, azonnal beolvastuk. Jöttek különbözõ felderítõjelentésekis, hogy például Nyíregyháza térségében ennyi meg ennyi oroszharckocsi mozog. Szóval egy tájékoztató stúdió volt. Ebbe kapcsolódtambe én is. Az egyetem életében a forradalom kiszélesedése tulajdonképpenoktóber 26-ával kezdõdött, amikor az adóvevõ létrejött, a rendõrségetlefegyverezték, az egyetemi ifjúságot pedig felfegyverezték.Ez volt a fordulópont.Bizonyos fokig a szerkesztésben is segítettem. Szerkesztettem, hogymit hogy vágjanak és mit olvassanak be. Azzal is bõvült a feladatom,hogy rendezzem sajtó alá a szövegeket. Tudom, hogy voltak hirdetésekis. Például egészségügyi hirdetések arra nézve, hogy kötszert, gyógyszert,vastüdõt honnan, kik tudnak ajánlani, átadni, tehát ilyeneket isszerkesztettem. A stúdióba két vagy három telefonvonal futott be, atelefonoknál állandó ügyeletesek ültek. BÁN ISTVÁN: Amikor 26-án Debrecenbõl úgy három és négy óra közöttNyíregyházára hajtottam, tankokkal találkoztam. Megállni, lehúzódniazzal kényszerítettek, hogy ott porozott a géppuskájuk golyójaaz úton. Tehát egyértelmû volt, hogy felszólítottak bennünket, ne próbáljunkmotorozni a tankok mellett. Ez már ki volt nekik adva, hogyilyenkor szokták a benzinespalackot bedobni a tankokba. Tehát õk attólféltek, hogy mi ilyen „benzines pacákok” vagyunk – másodmagammalutaztam –, és hogy ezt a bizonyos veszélyt elhárítsák, elébünk lõttek,