A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

122HARCBAN AZ ORSZÁGkatonák – a harckocsi védelme alatt – kimenekültek az épületbõl. Az eseményhatása igen nagy volt Csepelen, sokat beszéltek róla.24-én délelõtt a szovjet tankok bevonultak a gyárba, és felálltak az erõmûtérségében. Nem csináltak semmit, ez csak erõdemonstráció volt.Az ideiglenes munkástanács a megalakulása után azonnal felvette akapcsolatot az akkori helyi szovjet parancsnokkal, Abramov ezredessel.Jó szándékú, rendes ember volt, ami abból is látszik, hogy 25-én délutánkérésünkre a szovjet páncélosok elhagyták a gyár területét.24-én, amikor hazafelé mentem, a csepeli Rákóczi tér tele volt a pirospártkönyvekkel, mindegyikbõl kitépték a nevet. Éppen akkor szedtékle a tûzoltóság épületérõl az ötágú csillagot, ledobták, össze is tört darabokra.25-én délután ott voltam édesapámmal a csepeli pártházelõtti tüntetésen, ahol hatalmas tömeg gyûlt össze. Kidobálták a bútorokatmeg a könyveket, és halomba rakva elégették. Ezek nagyrészt apártiskolák számára kiadott marxista könyvek voltak.Október 26-án történt Bordás András meggyilkolása. Õ egy sztahanovistaesztergályos volt a gépgyárban. Épp jöttem haza a gyárból, és avonuló szovjet tankok a rendõrséget keresték. Ez a szerencsétlen Bordásodarohant a szovjetekhez, és felmászott a tankra, hogy megmutassa,hol van a rendõrség. Erre a tömeg feldühödött, és elkezdte dobálniBordást. A tank elindult, mire õ kénytelen volt leugrani. Beszaladt a lakásukba,a tömeg meg utána. Elõször nem találták meg, ezért figyelnikezdték a házat. Amikor meglátták a feleségét, amint viszi az ételt adisznóólba, utánamentek, és lelõtték a szerencsétlen Bordást, aki ottrejtõzött el. Még Kalamár József, a kerületi tanácselnök meggyilkolásáróltudok. Állítólag a Szent István út 170. szám alatti iskola pincéjébõlegy rövidhullámú adóvevõvel információkat adott a szovjet csapatoknak.A forradalmárok rájöttek erre, elfogták, majd az iskola mellettiüres telken agyonlõtték. KERESZTES K. SÁNDOR: Arra emlékszem elég világosan, hogy milyenizgalmat okozott, amikor a rádióban hallottuk az események hírét.Másnap bementünk az iskolába, és kiderült, hogy nincs tanítás, mert atanárok egy része nem érkezett meg. Egyébként is a helyzet meglehetõsenkülönös volt. Minket hazaküldtek, de nem mentünk haza, mertelterjedt a híre, hogy jönnek a tankok Székesfehérvárról, és Budafokonkeresztül vonulnak. Elmentünk megnézni, hogy mi is történik. Akkormár egy-két tank elment, és mi mentünk utánuk egészen Albertfalvatúlsó végéig, ahol aztán belecsöppentünk egy olyan csoportba, amelyiképpen barikádot próbált építeni a Székesfehérvár felõl érkezõ tankok-