A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

TERJED A FORRADALOM 127jetunióval való viszonyról nem esett szó. Nagy Imre hangsúlyozta,hogy azzal a megállapodással ért egyet, amirõl én tájékoztattam õt.Már elõzõ nap kiderült, hogy a külpolitikai követelések nem elsõsorbanaz üzemi munkástanácsok követelései voltak. A munkásokat elsõsorbanaz a tizenhét pont izgatta, amit õk állítottak össze. Nagy Imreolyan volt, mint egy gyermekeit szeretõ apa, barátságos, közlékeny,kedvesen, egyszerû szavakkal beszélt. Ez nagyon meghatotta és megnyugtattaa küldötteket. NAGY KÁROLY: 24-én reggel bementünk az iskolába. Amikor azegyik idõsebb tanító kollégám belépett a tanáriba, lekapta a kalapját, éselkiáltotta magát: „Fenébe a ruszkikkal!” Úgy éreztük, hogy felszabadultunk.Bementünk az órákra, és elkezdtünk tanítani. „Te mit hallottál,mit mondanak, mi van?” Ez így folyt pár napig. Mindenki kérdezettmindenkit. Jöttek-mentek az emberek, hogy mi az új hír. BIHARI SÁNDOR: Miskolcon 25-én a tömeg az úttest közepén ment,mi Szabó Lõrinccel a járdán, és õ félig zokogva azt mondta: „Én mársok szépet láttam, hallottam és olvastam, de ilyen szépet, hogy huss ki,ruszki, még nem.” A tömeg özönlik kifelé, az egyetem felé, mi megyünkLõrinccel, és õ félig-meddig zokog. És ez nem volt ellenszenves,nem volt visszatetszõ. Ha jó szót akarok használni az állapotára, az amegrendülés. Õ egyfolytában megrendült volt azokban a napokban. Ésezt természetesen vállalta. Nagy volt a tömeg, forradalmi tömeg volt,de mégis nagyon fegyelmezett. Olyan munkástömeg, amelyik egész idõalatt a követeléseket sorolta, de – én úgy tudom – a pontokban egyetlenegyanyagi természetû követelés nem volt. Amibõl én azt a következtetéstvonom le, hogy ez a tömeg, ez az úgynevezett csõcselék nagyonmagas erkölcsi szinten gondolkodott és cselekedett, és ezt akkoris így éreztem. TOMASOVSZKY MÁRIA: Emlékszem rá, hogy ott, Ököritófülpösönmi is felvonultunk. Volt ott vagy kétszáz gyerek, fiúk, lányok vegyesen,tizennégy éves korig, tehát az általános iskolások. Olyan gyerekek,akiknek a szülei nem éltek, vagy állami gondozásba adták a gyerekeket.És mi is felvonultunk, elõttünk a tanárnõk, illetve a gondozónõkmentek. Különbözõ jelszavakat kiabáltak, mi meg kórusban utánuk.És ahogy mentünk, virágot szórtak elénk az emberek. OTT JÓZSEF: Kecskemétrõl próbáltunk többször is érintkezésbelépni a fölötteseinkkel, az Országos Rendõr-fõkapitánysággal vagya belüggyel. Mi a Belügyminisztériumhoz tartoztunk, a politikai osztályhoz,Szilágyi volt az osztály vezetõje, de egyszer se tudtunk beszélni