A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

FELSZABADULTABB LETT A LÉGKÖR 33 BIHARI SÁNDOR: Miskolcon 56 elsõ felében szokás volt, hogy sokember összegyûlt, és volt ott egy pártember is, akinek kérdéseket tettekfel, és az válaszolt, mellébeszélt vagy megmagyarázta. Volt valamidemokratikus íze, a vezetõ kapcsolata a tömegekkel. Az egész politikába,a politikai magatartásba az illett bele, hogy közeledni kell az emberekhez,meg kell nekik magyarázni bizonyos dolgokat. Volt egy jóorosz kifejezés erre, az olvadás, ami föltételezett egy korábbi fagyosállapotot. Pezsgés volt, kérdeztek az emberek, izgatta õket, mi történik.Az ember mindennap újabb dolgokról tudott meg részleteket,nem világraszólókat, de a sok részlet összeállt. És fõleg, ha abban az állapotbanvolt, mint én, hogy éppen akkor végezte el az egyetemet, éskezdte az életet.A pártbizottságon azt mondták, hogy ez a taknyos kölyök ne ugráljon,majd elbeszélgetünk vele. Féltünk, de nem lehetett nem csinálni. Nemvoltak ezek nagy dolgok, csak az ember egy kicsit más lett, mint korábbanvolt, kicsit több, kicsit szebb, kicsit ragyogóbb. Kibuggyantaka dolgok, még akaratlanul is. Tulajdonképpen töltõdött a légkör, töltõdtekaz emberek is ismeretekkel. 56 nyara olyan gyönyörû volt, olyanszépnek maradt meg az emlékezetemben. Ragyogott, mint a nyarakszoktak ragyogni, de volt egy plusz emberi ragyogása is. N. SÁNDOR LÁSZLÓ: 55 végén, 56 elején kezdtek megjelenni Budapestena tisztességesebb lapok. Jött az Irodalmi Ujság, a Mûvelt Nép,majd késõbb a Hétfõi Hírlap, Boldizsár Iván lapja. 55 végén, 56 elejénszáz százalékig biztos voltam abban, hogy változásnak kell jönnie. Voltegy-két ember is, aki nagy hatást tett rám. 56 elején Miskolcra jöttgyakorlatra, „az életet tanulmányozni” egy filmes dramaturg, BíróYvette – a székhelye a szerkesztõségünkben volt –, és hozta magávalMárkus Istvánt. Ez a két ember végképp kinyitotta az agyamat. Hoszszúéjszakákon át beszélgettünk. SZAKÁCS ALBERT: Ózdon egyre szaporodtak az akkoriban csak panasznapnaknevezett összejövetelek. Jött egy elvtárs, tartott valamilyenankétot, és amiért pár hónappal korábban kemény retorzió következettvolna, azt nyugodtan el lehetett mondani anélkül, hogy az illetõ elvtársnaka szeme rebbent volna. 56 nyarán Földvári Rudolf, aki akkor amegyei pártbizottság elsõ titkára volt, másod- vagy harmadmagávalÓzdra érkezett egy értelmiségi ankétra, ahol elég kemény dolgokatkellett meghallgatnia. Utólag is el kell ismernünk, hogy Földvári Rudolfbanmegfogant, amit hallott. Ma már köztudott, hogy õ volt az elsõés talán mindvégig az egyetlen olyan megyei elsõ titkár, aki a megye