A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

162GYÕZ A FORRADALOMott lévõket, és sírva búcsúztak tõlük. Mintha tudták volna, mi célbólhagyják ott ezt a társaságot. A harmadik dolog, amit mindenki figyelmenkívül hagy, hogy Asztalos János 29-én egész nap telefonálgatottaz épületbõl. Akkor, amikor a József telefonközpont már a felkelõkkezén volt. Nem tudom, miért hitték azt, hogy a felkelõk nem tudjákhasználni azt a technikát, amelyiket a másik fél már évek óta használt.A postásoknak az elsõ dolguk volt, hogy megmutatták a felkelõknek alehallgatószobákat. Ettõl kezdve azok a beszélgetések, amelyeket Asztalosa pártházból folytatott, felértek az öngyilkossággal – vagy egy felhívássalkeringõre.A dolgot tovább bonyolítja az a kis hõstett, amit a védõk 29-én esteelkövettek. Odaküldenek egy járõrt, miután bejelentés érkezik, hogyaz épületbe fél disznókat raknak be. Azt tudni kell, hogy Budapesten akaja egyre kevesebb lett, a VIII. kerületre ez fokozottan igaz. Erreodamegy egy karhatalmi alakulat. A paradox az, hogy akkorra már anemzetõrség lett a hivatalos karhatalom Budapesten, erre már rendeletvolt. Három nemzetõr mint rendõr ment oda, hogy utánanézzen, miértrakodták be a disznókat. És a három ember szõrén-szálán eltûnt.Nincs olyan parancsnoka a világnak, aki egy járõrének az ilyenfajta eltûnésétlenyeli. Nem is teheti, mert az az ép észnek mondana ellent. Ezvan 29-én este. Éjszaka nem csinálnak semmit, de 30-án megnézik azépületet. A megnézésbõl alakul ki az ostrom. Az épületbe továbbra semengednek be senkit, viszont tüzet nyitnak a kintiekre. Na most, ha énodamegyek valahova egy szakasz emberrel, és tüzet nyitnak rám, akkorodahívok még több embert, megostromlom az épületet, és megnézem,hogy miért lõttek onnan rám. Így kezdõdött a történet. VIZI IMRE: 30-án odajött valaki a Corvin közbe a Köztársaság téripártháztól, hogy segítségre van szükség. Pont én voltam kéznél, a csoportommal.Mikor odaértünk, akkor már két vagy három harckocsilõtte elölrõl a pártházat. Mindjárt mondtam az embereknek, hogy hátulrólmenjünk föl a tetõkre. Azon a részen lapos tetõs házak voltak,onnét vettük tûz alá a pártházat. Körülbelül tizenketten voltunk. Háromembernél kézigránát is volt, innét dobálták befelé a házba. Szóvalkét tûz közé fogtuk, elölrõl és hátulról is lõttük õket. Mikor elcsöndesedteka lövések, a tömeg megtámadta az épületet. Elkaptak pár ávóst,azokkal brutálisan elbántak. Láttam, amikor az elsõt megfogták, ésbármennyire is gyûlöltem õket, ezt nem tartottam jó megoldásnak.Az rendben van, hogy a foglyok bíróság elõtt megkapják a méltó büntetést,de ezt így nem lett volna szabad. De azért a népharag is érthetõ