A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

FRONTÁLLAPOT VOLT 247töttünk. Gyerekként a veszélyt kevésbé éreztük, inkább a romantikáját.Ami maradandó élmény, hogy gyerekként engem neveztek ki, hogya család kenyérszükségletérõl gondoskodjam, és minden reggel négy-ötóra körül el kellett menni a pékhez, és meg kellett várni a kenyeret. LUGOSSY ISTVÁN: Iszonyú sokkhatásként ért a november 4-i szovjettámadás. Kora reggel eszméletlen ágyúdörgésre ébredtünk. Egészenkomor, szürke, novemberi nap volt. Mi a Mártírok útján laktunk,közel a Margit hídhoz. A hidat nagyon hamar megszállták a szovjettankok, és iszonyatosan lõtték a környéket, noha ott nem is volt ellenállás.Egy belövés is érte a házunkat, a szomszéd lakást teljesen szétlõtték.Persze hanyatt-homlok rohantunk le a pincébe, azt hiszem, kétnapig lent is voltunk. Vittük magunkkal a rádiót, hallgattuk a szolnokiadót. Megalakult az úgynevezett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány,hallgattuk a közleményeket, és hihetetlen ellenszenvet váltott ki,hogy az adásszünetekben dzsesszt közvetítettek, ami ördögi volt, hiszenközben az orosz hadsereg hatalmas túlerõvel támadta a várost.Mint késõbb értesültem róla, valóságos háború volt. Másod- vagy harmadnapa szüleim óvatosságból úgy döntöttek, hogy az egész családotbeviszik az ORFI-ba, a Frankel Leó utcába. Ott töltöttünk pár napota kórházban. Apám fontolgatta az emigráció lehetõségét, ott állt azORFI elõtt az Osztrák Vöröskereszt egyik teherautója, és felajánlottákneki, hogy az egész családot átviszik Ausztriába. De anyám mindenáronitthon akart maradni. PELCZ JÓZSEF: Vissza kellett menni a pincébe. A kapualjban a férfiakõrséget álltak, hogy ne jöhessen be senki a házba, se fegyveresfelkelõ, se kóbor orosz, se rossz szándékú betörõ. Két férfi éjjel-nappalott állt, kétóránként váltották egymást. A házunkban volt két-háromorvos is. Õk az óvóhelyet átalakították elsõsegélynyújtó hellyé.Emlékszem, amikor hozták a sebesülteket, az asszonyok kiabáltak,hogy a gyerekeket el, mert meg akartak kímélni a vér látványától. Aszüleim háborús beállítottságúak voltak – nem csoda, alig tíz év telt elazt ostrom óta –, úgyhogy nem hiszem, hogy nekünk nagy gondunk lettvolna az élelemmel. Persze nagyon egyszerûen éltünk.Amikor végre kijöttünk, olyan kép fogadott, amilyet a legrosszabbháborús filmekben tudtam csak elképzelni. Rettenetes állapotokat találtunk.A körúti házak részben szétlõve, részben földig le voltak rombolva.A mi házunkban minden ablak betörve, minden lakás belõve.Nagyon sok halott feküdt az utcákon. Halott oroszok is nagyon sokanvoltak. Emlékszem, a díjbeszedõ elõtt, a Tompa utca sarkán feküdt