A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A PÁRTVEZETÉS CSÕDÖT MONDOTT 119kok. A portás szólt, hogy a felesége fõzött eleget, aludjunk ott, majdmásnap hazamegyünk. Volt Szobeknek egy belsõ szobája, ott aludtunk.Nem volt takarónk, emlékszem, hogy fáztunk.Szobek elvtárs éjjel jött át, mint ahogy megígérte, és hozott nekünkcsokoládét. Mondtuk, hogy szeretnénk hazamenni. Azt mondta, mostne mozduljunk, mert zûrök vannak. Szobek azért jött, mert tudta,hogy nálam van a páncélszekrény kulcsa, és el akarta égetni az iratokat.Volt egy nagy cserépkályhánk az elõszobában, de abban az idõben márnem használták. Kihordtunk oda minden iratot, volt olyan, amit fel setört még, a pecsét rajta volt, nyilván az utolsó napokban jött. Jó büdösvolt, hiszen a kéményt már régen nem használták. Utána bezárta a páncélszekrényt,elvette tõlem a kulcsot azzal, hogy most már csak õ rendelkezikvele.25-én bemondta a rádió – amikor Nagy Imre átvette a vezetést –, hogymindenki menjen dolgozni, levertük a lázadást – akkor még õ is úgynevezte –, tegyék le a fegyvert, nem lesz bántódása senkinek. Kérjüka fiatalokat, hogy tartsanak rendet, a kéréseiket és követeléseiket megvizsgáljuk.Ez volt a lényege a Nagy Imre-beszédnek. Ne ontsunk magyarvért. A ruszkik közül sokan átálltak, magyarán: nem lõttek. Azablakból lehetett látni, hogy a tankok félreálltak, a fiatalok fölkapaszkodtakaz ágyúkra, a katonák cigarettázgattak, az emberek meg étellelkínálták az orosz katonákat.25-én már befûtötték a kazánt a minisztériumban, már többen bejöttekdolgozni. A Begyûjtési Minisztérium mint olyan, nem funkcionált,de Budapest ellátásához mégis hozzá kellett járulnia olyan módon, hogya felvásárlást irányította. Ez egy furcsa forradalom volt, az utcán lõttek,de a boltok árusítottak, mindennap volt friss kenyér. GYENES ANTAL: 26-án a rádióból hallottam, hogy miniszter lettem.Mondták, hogy beolvassák az Ideiglenes Nemzeti Kormány névsorát,és megdöbbenve hallottam a saját nevemet mint begyûjtési miniszterét.Aztán másnap bementem a pártközpontba, ahol Nagy Imre és Kádáregyütt fogadott. Nagy Imre azt mondta, hogy „nem tudtuk pontosan,hol van, nem lehetett magával beszélni”. De a többiekkel sem beszéltek,nem folytak nagy tárgyalások, hogy te bekerülsz a kormányba, mitszólsz hozzá, pillanatok alatt mentek a dolgok.Akkor én részben a minisztériumban tartózkodtam, részben a városbancsellengtem, részben a Parlamentben voltam. Az elõdömet, SzobekAndrást elbúcsúztattam tisztelettel, hogy mégse legyen kirúgva. Meghívtam,hogy a minisztérium vezetõi el akarnak búcsúzni tõle. Valami