A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

FOKOZATOSAN TUDATOSÍTOTTÁK A NÉPPEL, HOGY ÕK AZ URAK 303Most már éjszakánként teherautóra ülve csoportosan jöttek, és elvittéka hangadó bányászokat. Amikor már a városban is vonultak teherautóval,valamelyik gyerek azt mondta, nem hagyhatjuk, hogy ígymenjenek a dolgok, mert holnapután bejönnek, és minket is elagyabugyálnak,ezért kitalálta, hogy fegyver kell. Akinek volt fegyvere, mindjártelõvette, dicsekedett vele. Aztán jött egy srác, és mondta, hogy vanfegyver, csak ki kell menni érte az erdõbe, ahová november elején elásták.Elhatároztuk, hogy kimegyünk a fegyverekért. A Vértes túloldalán,egy bozótos helyen voltak elásva a géppisztolyok és a golyószóró.Rendesen le voltak zsírozva, zsírpapírba csomagolva, ládába rakva.Az egyik hajnalban elindultunk, és mivel akkor kevés kaja volt, eldöntöttük,hogy visszafelé jövet vadászunk, és kipróbáljuk a fegyvereket.Szürkületben jöttünk vissza, hogy a pufajkások ne lássák a fegyvert.Megláttam egy nyuszikát, amit próbának mindjárt ledurrantottam.A puska tökéletes volt. Az unokabátyám lelõtt egy vaddisznót, azt ishazacipeltük. Bõdületesen el voltunk fáradva, mire hazaértünk, de nagyvolt a boldogság, hogy végre húst ehetünk. Az otthoniak elújságolták:úgy döntöttek, megszervezik az õrséget, úgy, hogy minden hatlakásosháznál álljon kint egy ember, az asszonyok is, és felváltva õrködjenekéjszaka. Vigyenek ki fazekat, fakanalat meg egyéb hangadó szerszámot,és ha éjjel bejönnek a pufajkások, verjék a fazekakat, mire összeszaladnaka lakók, és szembeszállnak a pufajkásokkal.Mi akkor még nem avatkoztunk a dologba. Röhögtünk, hogy az asszonyokatkiviszik õrségbe, de azért mi is kinéztünk éjszakánként, hogymi újság. Igen ám, de a pufajkások megtudták, hogy készülõdünk, ésnem mertek bejönni a telepre, hanem a telep elõtt elrobogtak a teherautóval,és belõttek az utcába. Sebesült is volt. Azt viszont nem tudták,hogy a telep tele van fegyverrel. Aztán elõszedtük a fegyvert – „haezek a mocskok lõnek, majd mi is visszalövünk” –, és mi is megszerveztükaz õrséget. A Lusztig köz a legszélesebb utca a telepen – csakezen az úton jöhettek be –, az utca végére állítottunk egy fegyverestés egy fegyvernélkülit, középre a golyószórót. Sokan voltunk, elhelyezkedtünk,és megindult a harc. Jöttek a pufajkások, és akkor a hegyibe!Sokan meg is sérültek, mert szó nélkül, jött a teherautó, és a hegyibeneki géppuskával, géppisztollyal. A mieink fõleg géppisztollyal lõttekrendületlenül. Így telt el december 8-a, 9-e. Mindig erõsebbek lettünk,mindig többen lettünk. Éjjel ment a harc, nyüzsgött a telep, reggelreviszont nem látszott semmi, eltûntünk, mint szürke szamár aködben. A harmadik napra már nagyon sokan voltunk, akkor már na-