A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

88LÁZADÁSSándor utcán, mögöttem a tüntetõk, és eljutottunk egészen a Szentkirályiutcáig. A Szentkirályi utca után a Bródy Sándor utca már sötétvolt, mert a lámpákat kilõtték. A járdán két fiatalember jött velemszembe, hosszú csövû katonai puskákat hoztak. Erre odaálltam eléjük,és megkérdeztem: „Honnan vettétek a puskát?” Erre nekem ugrottak:„ávós vagy”, és berángattak az egyik kapualjba. Ott teljes sötétségvolt. Letépték rólam a váll-lapokat, levették a gázálarcomat is, elvettéka pisztolyomat, öt-hat puskát a mellemnek szorítottak, és szidalmaztak,hogy „ávós vagy, lõtted az embereket”, és mondták, hogy gyerünkhátra, az udvarba. Tudtam, hogy milyen sors vár rám, nyilvánvalóan kiakarnak végezni. Ekkor azt mondtam nekik: „Csináltok velem, amitakartok, de elõbb beszéljük meg, hogy mirõl van szó! Én nem vagyokávós, hanem a néphadsereg ezredese vagyok. A néphadsereg ezredesétszégyenítettétek meg azzal, hogy letéptétek rólam a váll-lapokat.” Errefelszólítottak, hogy mutassam meg az igazolványomat. Elõvettem azigazolványomat, el akarták tõlem venni. Ekkor az egyik megszólalt,hogy „ne vedd el tõle, arra szüksége lesz”. Gondoltam, hogy végre egyemberi hang, és kezdtem mondani neki, hogy azért jöttem ide, hogybebizonyítsam azoknak, akik mögöttem jöttek, hogy nem a katonáklövöldöznek, hanem ti lövöldöztök. Erre az volt a válaszuk, hogy nemlehet odamenni a stúdióhoz. Mondtam: „Mi az, hogy nem lehet, hiszenmost jöttem onnan.” „Vigyél oda minket!” „Tessék, menjünk!” „De apuska a hátadban lesz.” Így végigsétáltunk ismét a Bródy Sándor utcán,és eljutottunk a Rádió kapujáig, és én már ugrottam is be. Nem sokkalezután hallatlan tüzelés kezdõdött. Nem tudtuk hirtelen, hogy mi az,csak késõbb tudtam meg, hogy addigra a katonáktól és egyéb helyekrõla tömeg fegyvereket szerzett, és válaszolt a fegyverhasználatra. Eza tûzharc egész éjjel, megszakítás nélkül folyt. A minisztériumból háromalkalommal közölték velem, hogy harckocsiszázadokat küldeneka támogatásomra. Volt úgy, hogy kihajoltam az ablakon, és úgy néztem,mikor érkezik meg végre a segítség, de nem érkezett meg.Így kezdõdött meg a fegyveres felkelés. A fegyverhasználatra nem adtamakkor se parancsot, de erre nem is volt szükség, hiszen természetesvolt, hogy a katonák önvédelembõl visszatüzelnek. Reggel nyolcóráig szakadatlanul folyt a tüzelés, és ekkor több irányból betörtek aRádió épületébe. Mint késõbb kiderült, az emeleten, de más helyen isáttörték a falat a szomszéd épület felõl, így jutottak be az épületbe.Nagy volt a riadalom. Egyszer csak kicsapódott az igazgatói iroda elõterénekaz ajtaja, és fegyveresek nyomultak be. Az ott összegyûlt tisz-