A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

168GYÕZ A FORRADALOMgyan alakul az ország további sorsa, az döntõen attól függ, hogy ez amegválasztandó nemzetõrség mennyi idõ alatt válik képessé arra, hogya kormány politikáját fegyveresen támogassa, hogy mikorra sikerülmegteremteni a munka újrakezdéséhez a közrendet és a közbiztonságot.Tehát a fõ feladat megválasztani ezt a bizottságot, meg kell gyorsítania nemzetõregységek szervezését, rendszeressé kell tenni a járõrszolgálatot.Történt még utalás az elõzõ napi Köztársaság téri atrocitásokra. Azértekezleten részt vevõk többsége a helyzet megoldását abban látta –és láttam én is –, ha sikerül elejét venni az anarchikus cselekményeknek,és az olyan szörnyûségnek, mint a lincselés, ami a Köztársaság térenzajlott. A fõ feladat tehát a nemzetõrség, az új karhatalmi testület létrehozása,amely élvezi a lakosság többségének a bizalmát, és képes leszarra, hogy megfelelõ karhatalmi hátteret biztosítson a kormánynak. KAJTÁR IMRE: Október 31-én került sor a nemzetõrség parancsnokánaka megválasztására, jó nagy veszekedések közepette. Akkor elégsok csoport összejött a Kiliánban, például a Bajuszék a Corvin közbõl,Nickelsburg a Baross térrõl, Szabó bácsiék meg a Horváth Mihály tériek.Kopácsi Sándort személyesen még nem ismertem, csak ott mutattákbe, hogy õ az, akit kineveztek helyettes fõparancsnoknak. Itttudtam meg azt is, hogy Nagy Imre, a miniszterelnök állítólag felkérteKirály Bélát, hogy vállalja el a Honvédelmi Bizottmány vezetését,és õ ezt el is vállalta. Végsõ soron mindegyik csoport vezetõje ellenezteMaléter közremûködését a nemzetõrségben, mert függetlenek akartakmaradni a honvédségtõl. Aztán Király Béla is szólt egy pár szót,hogy itt végsõ soron a nemzetrõl van szó, a nemzet érdekérõl, itt nea békétlenséget növeljük, hanem inkább a békés együttmûködésre törekedjünk.A kormány kimondja az ország semlegességét ARTUR STAREWICZ: 1956. október 28-án Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettesselérkeztem Budapestre, hogy tájékozódjunk.Elõször Willmann úrral, a nagykövetünkkel beszéltünk, majd fogadottbennünket Nagy Imre, Kádár János, talán Losonczy Géza meg az, akimegjárta Spanyolországot, Münnich Ferenc. Õk mindannyian ugyanabbana szobában voltak. Ennek a beszélgetésnek nem volt hivatalosjellege, mert õk egyidejûleg dolgoztak is. Egész idõ alatt csöngtek a telefonok,azokon keresztül mindenféle utasításokat adtak. Nagy volt afeszültség. Hogy mit mondtak? Azt mondták, hogy a helyzet kritikus,