A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

140HARCBAN AZ ORSZÁGszinte teljesen kifordult, a fején is volt sérülés, és a fél lába hiányzott.Akkor nagyon megijedtünk. EBINGER ENDRE: Hogy a mosonmagyaróvári sortûznek hány halottjavolt, azt nem tudtam. A halottasházban faltól falig, egy métermagasságig, mint a heringek, be voltak rakva a halottak egy máglyába.Úgy saccoltam, hogy hetven-nyolcvan biztosan volt. A perünk alatttudtam csak meg, hogy száznégy halott volt – az ügyész szerint.Az elsõ tevékenységem, amit a nemzeti tanács tagjaként végeztem, éppenezzel a halottasházzal kapcsolatos. Két diáklány jött fel hozzám27-én délelõtt, hogy az egyik sporttársuknak, egy Mofém-gyári atlétánakaz édesanyja szeretné hazavinni vidékre a halottját, de a halottasházkezelõje nem hajlandó kiadni. Akkor én elmentem a két lánnyal atemetkezési vállalathoz, és közöltem a vezetõjével, hogy köteles kiadnia halottat. Õ húzódozott, hogy nagyon sok ott a hulla, és át kell rakniaz egész halmot. Mondtam, menjünk a temetõbe, nézzük meg, és rakjaát. Köteleztem õt, érthetõen nem tetszett neki a dolog, de hát közöltemvele, hogy a nemzeti tanács tagja vagyok, az én felszólításomra kötelességekiadni a holttestet. HORVÁTH CSABA: Esztergom a budapesti eseményekhez képesterõs fáziskésésben volt. Csak 25-én, a késõ esti órákban kezdtünk ébredezni,akkor volt az elsõ felvonulás. 26-án, pénteken délelõtt az ipariüzemekbõl indult a menet egy munkásgyûlést követõen. Nálunk aszerszámgépgyárban is mindenki tudta, hogy a Széchenyi térre kellmenni, de hogy a tüntetést ki szervezte, valahogy homályban maradt.Addigra már Esztergomba is eljutottak az egyetemi ifjúság követelései.Nagyon gyorsan pörögtek az események. A nagygyûlés a Széchenyitéren fél tíz tájban kezdõdött. A tér tele volt emberekkel. Egy feketehajú srác a gyárból, egy igazi Petõfi-figura, akinek a nevét már sajnosnem tudom, felolvasta az egyetemisták tizenhat pontos követelését, énpedig elszavaltam a Nemzeti dalt, majd pár mondatos beszédet rögtönöztema tanácsháza erkélyérõl. Arra kértem a tömeget, hogy támogassákezt az ügyet, álljanak ki mellette. Alapvetõen különbözött ahelyzet a fõvárosi eseményektõl, mivel Esztergomban és környékénfegyveres incidensekre addig nem került sor. Csodálatos, mámoroshangulatban zajlott minden. Olyan rövid idõ telt el, hogy csak arról lehetettszó: mi is támogatjuk mindazt, ami Budapesten történik. Eztegyértelmûen ki is fejeztük. Szinte mindegyik szónok elmondta, hogyNagy Imre mellett állunk, hogy azt akarjuk, hogy takarítsák el a Rákosi-rendszertés így tovább. Egy nagy szimpátiatüntetés volt ez,