A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A RÁDIÓ OSTROMA 87parancsára átveszem a Rádió feletti parancsnokságot. A politikai tiszteknekazt a parancsot adtam, hogy testükkel állják el a Rádió fõbejáratát,és akadályozzák meg, hogy a tömeg erõszakosan behatoljon.Még hozzátettem, hogy itt az alkalom az agitációra. Az államvédelmizászlóaljnak azt a feladatot adtam, hogy az oldalsó és a hátsó bejáratotzárják el, és biztosítsák fegyverekkel. Nem akartam, hogy az ávósoka tömeg szeme elõtt legyenek. Nyomatékosan megparancsoltam, hogya fegyverhasználatot megtiltom. Aztán fölmentem az igazgatói irodába,ahol Benke Valériával találkoztam, bemutatkoztam neki, és közöltemvele, hogy milyen utasítást kaptam. A fegyverhasználatot lényegébenmeg is szüntettük, és egészen éjfélig tûzszünet volt.Egy-egy lövés itt-ott elhangzott, de hogy ki adta le, azt nem tudtuk.Amikor kimentem a Petõfi Akadémia tisztjeihez érdeklõdni, hogy mia helyzet, a tömegbõl egyesek odaszóltak nekem, hogy miért lövünk atömegre. Én mondtam nekik, hogy nem lõttünk. Erre azt mondták,hogy éppen most vittek be egy sebesültet, jöjjek, nézzem meg a szembenlévõ épületben. Nem akartam gyávának mutatkozni, átmentem, ésvalóban, az egyik földszinti lakásban éppen az ágyra fektettek egy sérültembert. Mondtam nekik, hogy sajnálom, nem tudom, honnan lõttek.Amikor ki akartam jönni a lakásból, elém álltak, és azt kérdezték:„Meg mered mutatni a pisztolyodat?” Erre elõvettem a pisztolyomat,megmutattam nekik, hogy a tár tele van, tehát én nem lõhettem. Nemvolt kellemes szituáció, de jobbnak találtam megnyugtatni õket. Azutánvisszamentem a stúdióba. Tíz óra után megérkezett PiliscsabárólSolymosi János alezredes páncélosezrede, harckocsikkal, és körülvettea Rádiót. Solymosi alezredessel szemben nekem parancsadási jogomnem volt, de megkértem, hogy egy harckocsit állítson a Rádió fõbejárataelé, így akadályozza meg az erõszakos behatolást. Meg is történt.Amikor azonban késõbb a fegyveres harc megkezdõdött, a harckocsi,nem tudom, milyen okból, elment a bejárat elõl. Arról is tudomástszereztem, hogy a katonák sapkájukat a földre dobálták, letaposták,fegyverüket átadták a tömegnek. A Solymosi-ezred megérkezése utánismét kimentem a Rádióból. Akkor körülvettek a tüntetõk, és kérdezték,hogy miért lövünk. Kijelentettem, hogy a fegyverhasználatot megtiltottam,a katonák nem lõnek. Ugyanakkor azonban hallani lehetettegy-két lövést. Erre õk azt válaszolták, hogy most is lõnek. Mondtamnekik, hogy igen, de ezek nem mi vagyunk, hanem õk. Folyt a vita,hogy vajon ki lövöldözik. Erre én azt mondtam, hogy na, menjünk oda,nézzük meg. Így elindultam, és végigsétáltam a Rádió elõtt a Bródy