A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

UTÓVÉDHARCOK265Valamit tenni kell! NAGY KÁROLY: Visszaszekereztünk a faluba, Erdõsmecskére, éstudtuk, hogy most vége van, de azért még együtt maradt a tanács. Eznovember 4-e, 5-e. Jöttek a hírek Pécsváradról, Pécsrõl, hogy a harcosokfelmentek a Mecsekbe harcolni. És akkor az Erdõsmecske ForradalmiNemzeti Tanács figyelõszolgálatot biztosított a számukra. Valakimindig figyelte az országutat, a szovjet tankok mozgását, és hírtadott a mecseki harcosoknak.Állandóan hallgattuk a rádiót, hogy az ENSZ összeült, a Szabad Európapedig egy az egyben közölte a tárgyalásokat. A hírekbõl gépelt öszszefoglalóimattovábbra is odaadtam a kisbírónak, hogy dobolja ki. Ezaztán november 9-e táján megszûnt. Ekkor még mindig mi voltunk atanácsházán. Tizedikén jött egy telefon, egy ismeretlen hang, hogy„a tanácselnökkel akarok beszélni”. Mondom: „Itt Nagy Károly beszél,az Erdõsmecske Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke.” „Olyan már nincs.”Mondtam, „itt még van”, és letettem a kagylót. Másnap, 11-én jött egytelefon Pécsváradról, egy nagyon kedves nõi hang hívott – sosem tudtammeg, ki volt –, hogy: „Elindult magukért az ávós dzsip, a magukfalujába.” Addigra már jött a hír, hogy Zengõvárkonyból, a szomszédfaluból a tanítót, akit ugyancsak a nemzeti tanács elnökének választottak,már el is vitték. Oda is kiment egy ávós dzsip, és felszámolta azegész tanácsot. Tudtam, ha engem elvisznek, akkor én a börtön négyfala közül már az égvilágon senkinek semmi jót nem tudok soha többétenni, vagy legalábbis egy jó darabig nem. Akkor, ami éppen nálam volt,kis aktatáska, zseblámpa, mit tudom én, mi még, a hónom alá vettem,és kigyalogoltam a vasútállomásra, remélve, hogy mire odaérek, a dzsipmég nem ér ki Pécsváradról Erdõsmecskére. Úgy is volt. Felültem a vonatra,és bementem Pécsre. CSONGOVAI PER OLAF: A Péterfy Sándor utcában Angyal Pistaberendezett egy propagandaközpontot. Én akkor azt akartam, hogykreáljunk valamilyen tárgyalási ürügyet, és csináljunk egy merényletet