A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

NOVEMBER 4. – JÖNNEK AZ OROSZOK 221hogy aznap van a születésnapja. Konyakot kérettem, és felköszöntöttem.Sírt. Azt mondta, világéletében büszke volt rá, hogy szovjet állampolgár,hogy végigharcolta a második világháborút, hogy megszerettea magyar népet, és hogy milyen megrázkódtatás volt számáramindaz, amit átélt itt október 23-át követõen. „Mivel magyarázza azt,hogy újabb szovjet egységek lépték át a határt?” – kérdeztem tõle. Aztmondta, õ nem kapott semmiféle tájékoztatást, higgyem el, hogyõszintén aggódnak õk is. Tudják, hogy tárgyalások folynak, de õ semért szinte semmit. Hangsúlyozom, hogy ez az ember teljesen õszintemagatartást tanúsított. Majd a kormánytól kapott intenció alapján átkísértüka szovjet követségre.Éjfélig sikerült eljutni odáig, hogy a HM-mel egyeztetve elõ tudtamkészíteni egy tájékoztatást arról, hol milyen egységek vannak, milyenaz összeköttetés, milyen a fegyverzet és milyenek az ellátási feltételek.Ezt követõen ledõltem. Másfél-két órát alhattam, tehát 4-én hajnalikettõ-három körül felébresztettek, hogy élénk csapatmozgásokrólérkeznek be jelentések a pesti oldalról. Elõször a hadmûveleti csoportfõnökségethívtam a HM-ben. Megtudtam, hogy oda is hasonló jelentésekérkeztek. Aztán beszéltem a kormánnyal. Véleményem szerintvalamennyi felelõs politikai és katonai vezetõ, Nagy Imrétõl kezdveMaléterig, olyan illúzióhintában ringatta magát, hogy itt nagyon tisztességesés eredményes tárgyalások folynak, és hogy 5-én megkezdõdika munka, rend lesz, nem kell félni. Tehát legjobb tudomásom szerintnem történt semmi olyan alapvetõ intézkedés, amely abból a helyzetmegítélésbõlindult volna ki, hogy megszakadtak a tárgyalások, és aszovjet csapatok effektív katonai akcióba kezdtek. Az kétségtelen,hogy 2-án, 3-án a szovjet csapatokkal szemben a magyar hadsereg alakulataifelzárkóztak, hogy a nemzetõr-alakulatok is védelmi állásokbanvoltak, de nem kaptak utasítást, hogy milyen magatartást tanúsítsanak,ha a szovjet csapatok harci cselekményt kezdenek. Amikor 4-énhajnalban tájékoztattam a HM-et és a kormányt, akkor olyan intenciókjöttek, hogy nem szabad harci érintkezésbe bocsátkozni. Úgyhogy azelsõ közlemények után minden lehetõ módon – rádión, telefonon megszemélyes összekötõkkel – arra igyekeztem rábírni az elérhetõ egységeket,hogy térjenek ki a harc felvétele elõl.Közben beérkezett Kopácsi, majd Király Béla is. Négy óra harmincnegyvenlehetett, amikor az elsõ olyan jelentések jöttek, hogy tûzharcalakult ki tüzelõállásban lévõ ütegek meg nemzetõregységek között,és akkor már a környéken lehetett hallani, hogy dübörögnek a harcko-