Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

Közlemények 333
pontokat érvényesítő fordítói mozgalom az erkölcsnemesítés elérendő eszményét főleg
a szomorú játékok hatásától várta — a játékszíni könyvtárban ezek részaránya nagyobb,
mint a társulat műsorán (13 szomorújáték, szemben 15 vígjátékkal és 19 drámával).
Közülük 12 nyomtatásban is megjelent, zömük azonban a közönségigény és a színészi
felkészültség adott fokán nem bizonyult színpadképesnek;
CORNEILLE—TELEKI Ádám: Czid (1773)
CALZABIGI —KÓNYI János: Or feus és Euridice (1774) — GLUCK operájának szövegkönyve,
evvel a megjelöléssel szerepel a könyvtárban is
EURIPIDÉSZ — ZECHENTER Antal: Phaedra (1775)
CORNEILLE — ZECHENTER Antal: Horatiusok és Curiatiusok (1781)
RACINE — ZECHENTER Antal: M ithr idatesz (1781)
VOLTAIRE —PÉCZELI József: Tancred (1789)
SHAKESPEARE —SCHRÖDER—KAZINCZY: Hamlet (1790)
MOLIÈRE — FE JER György: Tisztségre vágyódók (1790)
AISZKHÜLOSZ—VERSEGHY Ferenc: Promezheusz (1792)
A fordítók köre igen tág; a kor képzett íróitól a pozsonyi papnevelő intézet hallgatóin
(FEJÉR György) át a jószándékúan dilettáns nyugalmazott strázsamesterig, KÓNYI
Jánosig meg ZECHENTER Antalig terjed, kinek fordítói tevékenysége teljességgel elkerülte
a magyar színpadokat, holott még 1799-ben is kapcsolatot keresett az erdélyi színészettel.
A vígjáték — csekélyebb részaránya (15 tétel) ellenére — már jelzi a színpadi szempont
érvényesülését; közülük csak hat jelent meg nyomtatásban. A kétféle, irodalmi és
színpadi nézőpont ellentétességére korábbi, de jó példa id. RÁDAY Gedeon KAZINCZYIIOZ
írott, 1799. január 29-i levele, mely szerint TRATTNER Mátyás, a Magyar Museum
c. folyóirat kiadója ,, . . .nagyon meg örült annak, hogy az mostani Negyedben Comediából
való specimenes fog adattatni, mert az által reményli, hogy nagyobb keleté lesz
darabjainak". 7
A lajstrom a klasszikus műfaji felosztás szerint drámának nevezi a könyvtár 19 darabját.
Az elnevezés a változatos szín játéktípusok afféle gyűjtőmedencéje. Idekerül a fejlődés
útjait jelző jó néhány darab : így a kor legünnepeltebb darabgyárosa, KOTZEBUE „érzékenyjátékokkal"
szerepel (Embergyűlölés és megbánás, Szerelem gyermeke), képviselve van
a látványos nagyjelenetekkel dolgozó ,,nézőjáték" (MÖLLER: Gróf Valtron), de megtaláljuk
az eredetiség felé törekvő SZENTJÓBI SzABÓ-drámát, amelyet FERENC császár
koronázására írt (Mátyás-király), a népszerű DUGONICS András dramatizálását (Az arany
•perecek), sőt a lajstrom összeállítója itt tartja számon LESSING Minna von Barnhelm
című vígjátékát is, Katonaszerencse címen.
1792-től drámagyűjtemények igyekeznek összegezni a fordítói mozgalom eredményeit
a pest-budai (és az ugyanezen évben megindult kolozsvári) színészet számára: innen van,
hogy bennük az irodalmi szempont már a gyakorlati-színházi igényekkel összefonódva
jelentkezik. Közülük az első, VERSEGHY Budai Magyar Theátruma, mindhárom darabjával
(KOTZEBUE: Szerelem gyermeke, AISZKHÜLOSZ: Prométheusz, SZENTJÓBI SZABÓ László:
Mátyás király) szerepel az 1792-es inventáriumban. Jelentős, hogy az egyelőre szórványosabb
erdélyi drámakiadás termékei is mihamar utat találnak Pest-Budára; a szorgosan
fordító SEELMANN Károly a Vajler és Aloysiával (Károly-Fejérvár, 1791.), a Fanni
és Mendesville-lel (Kolozsvár, 1792.) és a Gróf Essexszel (Kolozsvár, 1792.) tűnik fel
a könyvtárban.
A folyamatos játék — az állandó, nagy létszámú közönség bázisának hiányában —
gyakori bemutatókat követelt: a könyvtár állománya 1792 után ugrásszerűen gyarapodott.
Szervezettsége is magasabb fokra lépett. Az 1793-as játékszíni alkotmány szerint
7 Uo. I. 257. (PLAUTUS — SIMÁI Váratlan vendég című vígjátékáról van szó.)