Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Figyelő 361<br />
A díszterembe továbbmenve szemben, homorú „fogadófal" közepén az 1493-i nürnbergi<br />
Schedel-krónikából ismert budai fametszet felnagyított képe, az alatta elhelyezett<br />
tárlóban pedig a félévezredes emlékezés legfontosabb dokumentumai, a hazai nyomdászat<br />
XV. századi emlékei — a magyar ősnyomtatványok — voltak láthatók. Középen sötét<br />
bársonyon a Chronica Hungarorum (OSzK példánya), alatta HESS András műhelyének<br />
másik ismert kiadványa, BASILIUS MAGNUS De legendis poetis és XENOPHON Apológia<br />
Socratis című munkáját tartalmazó könyv egyetlen ép példánya (a bécsi Österreichische<br />
Nationalbibliothek-bői). A másik hazai ősnyomdának, a hazánk területén 1477 — 1480<br />
között, közelebbről meg nem határozható helyen működött műhelynek három ismert<br />
terméke volt ugyancsak látható: ANTONINUS FLORENTINUS Gonfessionale-ja, 1477-ből és<br />
SZENT JEROMOS rövid életrajza (mindkettő a budapesti Egyetemi Könyvtár példánya),<br />
továbbá egy egyleveles búcsúlevél 1480-ból (a pozsonyi állami levéltárból). A félezredes<br />
jubileum alkalmából tehát együtt volt az az öt kiadvány, amely hazánkban a XV. században<br />
készült és amelynek megmaradt példányait ma három ország különböző gyűjteményeiben<br />
őrzik. Ünnepélyesen kiemelte ennek jelentőségét a fogadófalon a Hess-műhely<br />
eredetére vonatkozó dokumentumok, a Chronica Hungarorum ajánlásának nagyított mása<br />
és két vázlatos térkép, amelyek közül az első a nyomdászat európai elterjedését ábrázolta.<br />
Róla megtudhattuk, hogy a feltaláló GUTENBERG hazája, Németország, továbbá Itália,<br />
Svájc, Franciaország és Németalföld nyomdaalapításai után — sok nyugati országot<br />
megelőzve — hazánk következett. A másik térkép a Hess-féle műhely két ismert terhiekének<br />
mai őrzési helyeit mutatta.<br />
A díszterem középső részén 21 fekvő tárlóban és 16 álló vitrinben főbb vonásaiban<br />
vázolva a magyar nyomdászat időrendi történetét láthattuk. Az első periódus, a régi<br />
magyar nyomtatványok 1711-ig terjedő, immár klasszikusnak tekinthető korszaka<br />
a budai könyvárusok által 1480 és 1526 között külföldön kiadott magyar vonatkozású<br />
és hazai használatra szánt nyomtatványaival kezdődött (1. vitrin). A XVI. század keresztmetszete<br />
SYLVESTER János sárvár-újszigeti nyomdája, a reformáció nyomdahelyei<br />
(Brassó, Kolozsvár, Debrecen) és neves nyomdatulajdonosok (HUSZÁR Gál, BORNEMISZA<br />
Péter, MANTSKOVIT Bálint, MANLIUS János) bemutatásához kapcsolódott (2 — 3. vitrin).<br />
Ezután a XVII. században kibontakozó barokk könyvművészet emlékei, nagyszombati,<br />
pozsonyi, gyulafehérvári, sárospataki és lőcsei nyomtatványok következtek (<strong>4.</strong> vitrin).<br />
E század két legjelesebb nyomdásza, SZENCZI KERTÉSZ Ábrahám és TÓTFALUSI KIS Miklós<br />
alkotásai pedig kiemelve külön szerepeltek (5. vitrin). Ezt a korszakot két tárlóban<br />
(A—B) és egy nagyméretű táblán a XV—XVII. századi hazai könyvkötések ós könyvillusztrációk<br />
történetének vázlatos bemutatása zárta.<br />
A következő, 1712 — 1849 közötti korszaknak könyvkiadását ugyancsak nyomdák szerinti<br />
bemutatásban szemlélhettük (6 — 7. vitrin). Hangsúlyt kaptak itt a felvilágosodás<br />
korának szellemi életét, irodalmát reprezentáló kiadványok, az 1777-ben Nagyszombatból<br />
Budára telepített Egyetemi Nyomda termékei, a reformkor politikai mozgalmait tükröző<br />
polgári jellegű könyv- és lapkiadások, valamint az 1848-as forradalom nyomtatott dokumentumai<br />
(8 — 11. vitrin). A tárlók egy részében (C—E) a hazai rézmetszők (CZETTER<br />
Sámuel, TISCHLER Antal, BLASCHKE János, LENHARDT Sámuel, KARÁCS Ferenc, a debreceni<br />
rézmetsző diákok stb.) munkái és a korabeli könyvkötés legszebb mintái kerültek<br />
bemutatásra. Külön tárló az önálló foglalkozássá vált könyvkereskedelem és könyvkiadás,<br />
valamint a cenzúra dokumentumait foglalta össze (G —H).<br />
A polgári korszak könyvtermése és sajtója (1850 — 1944) című résznek szemléletes<br />
tanulsága volt, miként vált a tőkés iparrá alakuló nyomdászmesterségnek hovatovább<br />
kizárólagos székhelyévé az ország fővárosa. Ennek bemutatása összefoglaló jelleggel<br />
indult: a Bac&'-korszaktól a kiegyezésig terjedő periódus jellemző naptáraiból, hivatalos<br />
kiadványaiból, divat- és előlapjaiból láthattunk néhányat (12. vitrin). A továbbiakban<br />
10 <strong>Magyar</strong> <strong>Könyvszemle</strong>
Change language