Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Figyelő 367<br />
Az azonosításhoz oly fontos, betűhű leírás az antikva típusok esetében a korábban<br />
alkalmazottól eltérő metszésű betűkkel történt, amely talán jobban is harmonizál a<br />
közhasználatban ,,gót"-nak nevezett ,,Schwabacher"-típussal. Valamelyest bővült, de<br />
az áttekinthetetlenség veszélyét mindenkor szem előtt tartva csupán a leglényegesebbekkel,<br />
az ismertetett ősnyomtatvány legjobb leírását tartalmazó forrásokra történő szakirodalmi<br />
hivatkozás. Ezek sorában mind a magyar (CIH rövidítéssel), mind a lengyel<br />
(IBP rövidítéssel) országos ősnyomtatvány-katalógus előkelő helyet foglal el.<br />
Az előző kiadáshoz viszonyítva a leglényegesebb változás a lelőhelyek felsorolásában<br />
tapasztalható. A második világháború forgatagában igen sok példány (mindenekelőtt<br />
Németországban) megsemmisült, mások új gyűjteménybe kerültek. Elsősorban az országos<br />
ősnyomtatvány-katalógusok (amerikai, olasz, lengyel, magyar stb.) megjelenésének<br />
köszönhető, hogy ugyanakkor igen sok (nem ritkán a korábbiak <strong>szám</strong>át megkétszerezve)<br />
eddig még nem regisztrált példány is nyilvántartásba került. Az egykor magángyűjteményekből<br />
közölt példányok jelentős részét most már véglegesnek tűnő és jobban hozzáférhető<br />
közkönyvtárakban őrzik. Míg korábban a GW az igen nagy példány<strong>szám</strong>ban<br />
megmaradt kiadványok esetében beérte a lelőhelyek válogatott felsorolása után tett<br />
„és még <strong>szám</strong>os (néhány) más" megjelöléssel, addig most valamennyi ismert példány<br />
közlésére sor kerül. (Így pl. a 9357. sz. a korábbi 153 helyett most 218 példány őrzési<br />
helyéről ad <strong>szám</strong>ot.)<br />
Külön figyelmet erdőméinek az első kiadásban nem szerepelt adatok, ill. újonnan felismert<br />
ősnyomtatványok. A betűrend más részére vonatkozó utalások <strong>szám</strong>a csupán<br />
kismértékben gyarapodott. A most megismételt 116 tétel mellett azonban hat, teljes új,<br />
kiegészítő <strong>szám</strong>mal jelölt kiadvány leírása is szerepel. Ezek közül csupán egy igényelt<br />
új rendszót (9336/10), kettő esetében (9273/30 és 9304/10) a meglevő rendszó alá új<br />
szöveget tartalmazó kiadvány került, míg három alkalommal (9279/10, 9298/10 és 9312/10)<br />
csak eddig még ismeretlen kiadásról van szó. Jellemző a kiegészítésekre, hogy egyetlen<br />
valamivel terjedelmesebb nyomtatványon kívül, amely már korábbról is ismeretes volt<br />
(Hain 2910), de helyes betűrendi besorolását csak most nyerte el, mind az öt másik, új<br />
tétel egyleveles. Jól mutatja ez egyrészt a GW korábbi anyaggyűjtésének rendkívül<br />
magas színvonalát, másrészt ezeknek a többnyire levéltári iratcsomókban, ill. könyvtáblákban<br />
megbúvó kis terjedelmű, ezért azután csaknem kivétel nélkül elpusztult kiadványoknak<br />
ritkaságát. Az öt, korábbi bibliográfiákból ismeretlen kiadvány közül egy<br />
(9304/10) a GW előtt publikálást még nem nyert, míg a többi négy közül az egyiket<br />
svéd, a másikat német könyvtáros ismertette. A maradók kettő esetében ón voltam az<br />
a szerencsés, aki azt felfedezte.<br />
A GW-t joggal tekintik (így többek között KŐHALMI Béla is) a bibliográfiai munka<br />
csúcsteljesítményének. A most megindult új folyam ezt a megállapítást nem csupán<br />
megerősíti, de ha lehet még fokozza is. Ezek után joggal nagyképűségnek tűnnék, ha<br />
a kiadvány ismertetője kötelességéből kifolyólag hibák és hiányosságok után kutatva,<br />
ilyeneket tollhegyére tűzne. így az ilyen jellegű megjegyzések is csak azért kerültek ide,<br />
hogy azok elhanyagolhatóan lényegtelen voltukkal is a GW rendkívül magas színvonalára<br />
utaljanak. A 9332. sz. alatt az irodalmi hivatkozások sorában „HCR 6600" található,<br />
ami azt jelentené, hogy Ludwig HAIN (H) leírását mind W. A. COPINGEB, (C), mind<br />
D. REICHLING (R) később kiegészítette. Ezt azonban COPINGER nem tette, ahogy ezt<br />
F. R. GOEF (Incunabula in American Libraries. New York 1964, E-46) már közölte. A 65.<br />
hasábon az Epistola de miseria curatorurn seu plebanorum, c. igen elterjedt mű egyik<br />
kiadását, amelyet Johannes PAEP budai könyvkereskedő jelentetett meg és a korábbi<br />
szakirodalom XV. századi nyomtatványnak tartott, a GW a nyomdai kiállítás és a<br />
kiadói jelvény alapján XVI. századinak minősítette. Teljes joggal ! Nyilván a magyar<br />
nyelv izolált volta, vagy a késői megjelentetés okozta, hogy nem került be a GW-be a
Change language