Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

310 Közlemények
ékben, processziós énekekben, scholáris eantiókban. 33 A kibővített 13,13,20,20 szótagszámú
változat viszont igen ritka.
Szorosabb kapcsolatba hozhatók-e egymással az említett szövegek? Van-e köztük
a strófa-típus azonosságán kívül közvetlen egymásra utalás?
A Példák Könyvének kiadói a verses tízparancsolat funkciójáról megjegyzik: „valószínű,
hogy a verseket a kapitulumban — esetleg a hívek a templomban — hangosan
imádkoztak . . . vagy énekelve emlézték. Feltehető az is, hogy a kapitulumban fatáblákon
kifüggesztették a verseket, s az apácák ezeket olvasták, vagy éppen ezeken tanultak
olvasni." 34 A katekizmus főbb tételeinek, így a tízparancsolatnak énekes tanulására
nemcsak a középkorban, de a XVIII. századig találunk utalásokat. 36 A szövegtípus,
a műfaj tehát megengedi a fönti idézetben föltételezett énekes megszólaltatást. Mellette
szól a strófa-típus kiválasztása: ha az összeállító (költő, fordító) nem a tanversek szokásos
versformái közül választott, hanem cantio-formát, föltehetően éneklésre gondolt.
Vannak természetesen olyan közhasználatú, s egyszerű versformák, melyek esetében
a forma nem utal egy meghatározott dallamra. E komplikáltabb versformát azonban
aligha választotta volna a szerző, ha nem gondol egy meghatározott strófa-mintára. S ez
valóban a Dies est laetitiae lenne? Átnéztük DREVES Analecta Hyninicájának azon
köteteit, melyekben e strófaképlet előfordulását várni lehet (Cantiones et Muteti, Pia
dictamina, Rimes officiumok). Elég nagy számban láttunk 4x13 szótagszámú strófát,
speciális bővítést is (pl. 13, 13, 14, 6), melyek jól mutatják azt az irodalmi áramlatot,
mely a Dies est laetitiae-t is létrehozta. Magával a strófa-képlettel azonban a Dies est-en
és néhány nyilvánvaló contrafactumán kívül 36 nem találkoztunk. Adva van tehát egy
komplikált, cizellált műforma, népszerű főszöveggel és dallammal; más szóbajöhető
példa e strófa-típusra nem lévén, a magyar szövegeket nagy valószínűséggel e dallammintához
készült, s külföldi rokontalansága miatt magyarországi kezdeményezésű, eredetű
contrafactumoknak kell tekintenünk. 37
Ezt megerősíteni látszanak a kódexek provenienciájára vonatkozó következő meggondolások.
HORVÁTH Cyrill (feltehetően a magyar szövegek vizsgálatára szorítkozva) a Winklerkódexet
ferences eredetűnek tartja. 38 VARGHA Dámján sem említi föl a domonkosrendi
kódexek között, 39 holott a kódexet kezdő latin szöveg szuffrágiumainak sorozata Máriáról,
Domonkosról, Péter mártírról, Aquinói Tamásról, Vincéről és Sziénai Katalinról szól,
ezenkívül a jellegzetes dominikánus Confiteor-szöveg világosan mutatja a kódex domonkosrendi
eredetét. 40 (Kevéssé érthető, hogy miért tartja klarissza-jellegűnek az új Magyar
33 W. LIPPHARDT: Mitten wir im Leben sind. Jahrbuch für Liturgik und Hymnologie
8. (1963). 109.
34 Az 1960-as kiadás jegyzete, 205. old.
35 ,,. . . duo, qui ad hoc reputabantur idonei, reliquis Pater Noster, Ave Maria, Credo,
Praecepte Decalogi, quinque Praecepta Ecclesiae . . . canendo praeeant, quorum voces
deinde alii excipiant et pariter canendo prosequatur." Az Egri egyházmegye 1773-as
statútumaiból idézi SAAD Henrik kéziratos munkája.
36 Dies est laetitiae in domo mentali AH XXI, 83. In paschali gaudio (XV. sz. vége)
AH XXI, 30.
37 Az Istenes élet Reguláinak kezdete is (Dicséretes az ember) contrafactum volta
mellett szól.
38 HORVÁTH C: A régi magyar irodalom története 85. o. *
39 VARGHA D.: A Domonkos-rend érdeme a magyar irodalom megalapozásában. Szent
István Akadémia Értesítője 1916. 103 — 122. Továbbá ugyanő: A Szent Domonkos-rend
és a magyar irodalom. (A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Szerk. Horváth S.
Budapest, 1916.)
40 Â magyar szövegek előtt, az első fóliókon.