Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

260 Fülöp Qéza
pipázást. Az ilyen s majd a 19. század végi irodalomban oly sokat gúnyolt
kaszinói figurákról már a reformkori sajtóban megjelennek az első szatirikus
torzképek. 19
Mindezek ellenére nagyon lényeges fejlődés mutatkozik a vidéken, falusi
környezetben élő birtokos nemesség irodalmi érdeklődésében és olvasási kultúrájában
is. A magyar társadalom e rétegének életformájáról és műveltségi
szintjéről meglehetősen egyoldalúan általánosító sivár kép él még ma is a köztudatban,
amely feltétlenül módosításra, árnyalásra szorul. Az elmarasztaló
kritika a köznemesség jó részét méltán illeti, más csoportjai azonban kivételek
alóla. E haladás ügye iránt fogékony ós érdeklődő rétegek műveltsége, könyves
olvasási kultúrája kiemelkedik az átlagból, olvasmányaik alig különböznek
az értelmiség és hivatalnok-nemesség olvasmányaitól. Megismerkednek a
magyar és külföldi irodalom legkülönbözőbb termékeivel, s gondolkodásukat,
szellemi és politikai magatartásukat olvasmányaik lényegesen átformálják.
Nehéz elképzelni, hogy e réteg egyik napról a másikra válik a SZÉCHENYIkezdemónyezte
reformpolitika, majd a kossuthi és más liberális-demokrata
eszmeáramlatok követőjévé. Nyilván nagy szerepe van ebben a kiváltságait
veszélyeztető bécsi udvari politikának is, de nem hagyható figyelmen kívül
azoknak a fontos külföldi és hazai műveknek a tudatformáló hatása sem,
amelyek a nemesi magánkönyvtárakban is megtalálhatók voltak.
GÉZA FÜLÖP
Die Bibliothek der Familie Skublics in Zalaszentbalázs
(Die Buchkultur des Besitzeradels der Provinz um die 18—19. Jahrhundertswende.)
Die überwiegende Mehrzahl des Mittel- und Kleinlandadels der Provinz war die am wenigsten
gebildete und eine anspruchslose Schichte konservativer Gesinnung der ungarischen
Leserwelt mittlerer Ordnung der Aufklärungszeit und auch des Reformzeitalters. Die
Lebensform der Majorität des Mittel- und Kleinadels der Provinz war von der breiten
Massen der Dorfbewohner kaum verschieden, ihre materielle Lage war ziemlich schlecht,
ihre Bildung recht nieder, der Fremdsprachen waren sie kaum kundig. Für das Buch,
insbesondere die höhere Literatur, hatten sie kaum etwas übrig; ihre fast ausschliessliche
Lektüre war der Kalender, mitunter auch Bücher juridischen und religiösen Charakters,
die Hintertreppen verse der Dichterlinge, rohe und auch lustige Anekdoten. Die billigen
Versnovellen und romanhafte Lektüren, die sogennanten Romane bedeuten für sie bereits
eine Literatur höherer Art.
Die Beliebtheit der Autoren die als Hüter der Traditionen auftraten und die alten
Tugenden und die Lebensform des Adels lobpriesen (u.A. István Gyöngyösi) bekundet
bereits den höheren Geschmack eines kleinen Teils der Leser unter dem Landkleinadel.
Ihre Aufmerksamkeit wird durch den Widerstand des Adels gegen den Kaisershof in
Wien auf politische Flugschriften und Pasquillen, auf die die Nationanschauung des
Adels spiegelnden Werke des József Gvadányi und András Dugonics, sogar des Sándor
Kisfaludy gelenkt.
Ein noch engerer Teil des Landadels ragt auch aus diesem Durchscnitt empor. Nach
Beendigung ihrer Studien und nach Rückkehr auf ihren Besitz vergraben sie sich nicht
in die derbe Lebensform des Dorfs. Sie werden der Wichtigkeit der Bildung, der wissenschaftlichen
und ökonomischen Kenntnisse, des Handels und des Gewerbes für den
Fortschritt der Menschheit und Nation gewahr, sammeln fremde und ungarische Bücher,
bilden sich, halten sogar gewisse Reformen für wichtig, ohne, jedoch dadurch die gesellschaftliche
und wirtschaftliche Ordnung wesentlich zu beeinträchtigen. Imre Skublics,
ein geschulter, gebildeter Landbesitzer in Zalaszentbalázs, der im öffentlichen Leben des.
19 L. pl. Kaszinó Mihály. (Levéltöredék Pestről, 1836. július 31 kén.) == Társalkodó
1836. 70. sz. 278-279. p.