Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
384 Szemle<br />
béli Pécsről, a budai LANDERER-műhelyből<br />
érkező ENGEL János József nyomdaalapításáról,<br />
kiadványainak tartalmi és<br />
formai jellemzőiről, majd a nyomdász élte<br />
alkonyáról egészen 1795-ben bekövetkezett<br />
haláláig. A következő rész a műhely sorsával<br />
az özvegy igazgatása alatti időszakban<br />
(1795 — 1813) foglalkozik, míg a befejező<br />
fejezet a vő, KNEZEVICH István<br />
tevékenységéről tudósít. Ő nem volt hivatásos<br />
nyomdász, és 1840-ben bekövetkezett<br />
haláláig az első pécsi nyomda jelentősége<br />
egyre csökkent. Özvegye, ENGEL<br />
Ágnes Anna idejében azután a sajtó 1844ben<br />
működését végleg beszüntette.<br />
A fenti adatok csupán állomásai a pécsi<br />
ENGEL-féle nyomda történetének, amelyet<br />
a könyv igen gazdag dokumentációval tár<br />
fel. A gazdag és jól megválasztott illusztrációk<br />
alátámasztják és még plasztikusabbá<br />
teszik a szöveg mondanivalóját. Sikerültnek<br />
mondható a mellékletként közreadott<br />
első pécsi betűmintakönyv és az 1775. évi<br />
plakátnaptár reprodukciója is. Ugyanez<br />
már nem mondható el a nyomdai privilégium<br />
hasonmásáról, amelyben nyilván<br />
az eredeti kézirat állapota is közrejátszott.<br />
A szerző általában jól használta fel és<br />
értéküknek megfelelően kezelte forrásait,<br />
mégis éppen ezzel kapcsolatban tehető bizonyos<br />
kritikai megjegyzés is. A hazai nyomdászat<br />
történetével kapcsolatban olyan<br />
többé-kevésbé már meghaladott forrásra<br />
támaszkodott, mint pl. a 20. lapon látható<br />
térkép esetében („<strong>Magyar</strong>országi nyomdahelyek<br />
1773-ban.") FIRTINGER Károly<br />
1896-ban megjelent munkája. így kerülhetett<br />
arra több város is, ahol 1773-ban nem<br />
működött könyvsajtó (Bártfa, Gyulafehérvár,<br />
Komárom,Lőcse, Zsolna). Ezért hiányzik<br />
továbbá az erdélyi Medgyes neve, ahol<br />
pedig 1765 és 1781 között működött, ha<br />
nem is túl jelentős műhely. (Itt jegyezhető<br />
még meg, hogy „Balázsfa" helyesen Balázsfalva.)<br />
Jó lett volna, ha a könyv megírásához<br />
hasznosítható lett volna a PETRiK-féle és<br />
az 1712 — 1860 korszakot felölelő bibliográfia<br />
ötödik és hatodik kötete, amelyet az<br />
Országos Széchényi Könyvtár 1971-ben<br />
és 1972-ben adott közre. így kiderült<br />
volna, hogy pl. a 17. lapon reprodukált<br />
STEKL-féle vizsgatétel bibliográfiailag már<br />
ismeretes (PETRIK V. 457. 1.), vagy hogy<br />
pl. az eszéki nyomdának DIVALD által történt<br />
átvétele nem 1776-ban (2<strong>4.</strong> lap),<br />
hanem már egy évvel korábban történt<br />
(PETRIK VI. 112. 1.).<br />
Ezek a kisebb jelentőségű észrevételek,<br />
amelyeknek alapjaiul szolgáló kötetek a<br />
szerző <strong>szám</strong>ára talán már túl későn jelentek<br />
meg, nem érinthetik és nem is érintik<br />
a kötetnek azt a feltétlenül pozitív meg<br />
ítélését, amelyről a fentiekben már bőven<br />
esett szó. Ezen felbátorodva csak azt<br />
kívánhatjuk, hogy más hazai nyomda<br />
esetében is akadjon olyan lelkes és jó felkészültségű<br />
szerző, aki annak történetét<br />
a pécsihez hasonló színvonalon megírja.<br />
BORSA GEDEON<br />
Fuks, L.—Fuks—Mansfeld, R. G.: Hebrew<br />
and Judaic Manuscripts in Amsterdam<br />
Public Collections. I. Catalogue of the<br />
Manuscripts of the Bibliotheca Rosenthaliana<br />
University Library of Amsterdam.<br />
Leiden, 1973. XIV, 349. 1.<br />
L. ROSENTHAL (1794 — 1868), hamburgi<br />
rabbi, egyike volt a legjelentékenyebb héber<br />
könyvgyűjtőknek. Fia, G. ROSENTHAL<br />
báró, atyja könyvtárát 1880-ban Amsterdam<br />
városának ajándékozta. Ez Rosenthaliana<br />
néven része lett az egyetemi könyvtárnak.<br />
A náci megszállás alatt Németországba<br />
került (Frankfurtban akarták felállítani).<br />
1946-ban — kevés hiánnyal —<br />
visszakerült eredeti helyére.<br />
A nyomtatványokról száz évvel ezelőtt<br />
már megjelent egy katalógus (ROEST, M.:<br />
Catalog der Hebraica und Judaica aus der<br />
L. BosenthaVsehen Bibliothek. I—II. Amsterdam<br />
1875; fényképezett kiadása 1967ben).<br />
Akkor még csak 32 kézirat volt a<br />
gyűjteményben, azóta 700-ra emelkedett<br />
a <strong>szám</strong>a.<br />
A gyűjtemény profiljára jellemző, hogy<br />
gazdag a holland zsidóság történetére és<br />
irodalmára, valamint az inkvizícióra vonatkozó<br />
dokumentumokban.<br />
Figyelemre tarthat <strong>szám</strong>ot a 19. <strong>szám</strong>,<br />
egy Haftóra-tekercs. A 9<strong>4.</strong> <strong>szám</strong>ot (Széfer<br />
Micvot Katán) egy Hanna nevű nő másolta<br />
1386-ban. A 150. <strong>szám</strong> valószínűleg<br />
Sámuel DREZNITZ másolta és rajzolta<br />
Birkát Hámmázon-könyvecske. A 403.<br />
<strong>szám</strong> spanyol nyelvű gyűjtőkötet 1723-ból,<br />
benne többek között Sábbátáj Cevi története.<br />
Néhány magyar vonatkozásra szeretnénk<br />
figyelmeztetni.<br />
83. sz. Talmudi jegyzetek Ber és Cevi<br />
Hirsch, Menáchem Mendel Dukes fiai<br />
tollából. Pozsonyban másolták 1799 —<br />
1818-ban.<br />
126. sz. Északafrikai responzumok a XV.<br />
századból. A másolat Móse Szófér pozsonyi<br />
rabbi <strong>szám</strong>ára készült.<br />
132. sz. A Pozsonyban is élt Áron<br />
Schreiber Herlingen Haggádája (Bécs,<br />
1751). Számos műve ismeretes a világ<br />
minden táján. AKaufmann-gyűjteményben<br />
is található.
Change language