Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

250 Fülöp Géza
ból állott" — összegezi KÁRMÁN e réteg szellemi érdektelenségét 4 és megállapítása
valóban érvényes a nagy többség viszonyára a könyvekhez. Az évente
1,50 000 példányban megjelenő kalendárium fő fogyasztója — a falusi köznép
mellett — a vidéki birtokos nemesség volt. A más könyvek iránt is érdeklődők
elsősorban jogi műveket olvastak, mellettük vallási jellegű munkákat még
(a biblia pl. a protestáns nemesség körében nagyon népszerű, majdnem minden
háznál van belőle; a 18. században a protestáns bibliának 26 kiadása jelent
meg, összesen 130 000 példányban), a szépirodalmat — különösen a finomabb
ízlést igénylő válfajait általában lenézték. E nemesi közönség átlagízlésének
leginkább azoknak az alkalmi költőknek, „fűzfapoétáknak" a versei felelnek
meg, akiket CSOKONAI a Tempefőiben Csikorgó alakjában személyesít meg és
gúnyol ki, továbbá a különböző szerzők (pl. FARKAS András, KOLUMBÁN
György, VIDA György, VERES Gerzson, LÁZÁR János stb.) nyers és alantas
ízlésű tréfás versei, pikáns anekdota- és furcsasággyűjteményei. Kedvelt olvasmányaik
még a nagy példányszámban, a szegényebb nemesek számára is
elérhető, olcsó áron megjelenő és ponyvára került széphistóriák (Árgirus,
Apollonius, Tancredus, Toldi, Trója stb.) és a század végétől a regényes olvasmányok,
az ún. románok (pl. MÉSZÁROS Ignác Kartigam]^, KÓNYI János
munkái stb.). KÁRMÁN József a nemességnek e ponyva-jellegű olvasmányairól
is szól, amikor A módi című írásának egyik nemesi alakját szatirizálva, így
szólaltatja meg: ,,Egész bibliothecát veszek maholnap magamnak ... Az egész
költségem nem lesz több harminc egész krajcárnál. Mert Argyirus, Kádár,
Világi új énekek, mind össze sem kerülnek többe . . ." 5
A vidéki köznemesi olvasók egy kisebb, az átlagon felülemelkedő részének
fejlettebb ízlésére vall már az ún. hagyományőrző, a nemesi erényeket és életformát
dicsőítő költők és írók kedveltsége. GYÖNGYÖSI István a 18. századtól
a legolvasottabb költőjük, de ide tartozik még pl. ÉDES Gergely, MÁTYÁSI
József, GYÖNGYÖSSI János, HORVÁTH Ádám, PÓTS András vagy MOLNÁR
Borbála is. Jellemző viszont, hogy ZRÍNYI eposza, A szigeti veszedelem még
1779-ben is KÓNYI János átírásában, rímes krónikákban jelenik meg, a nemesi
közönség ízléséhez igazítva. AMADÉ László vagy FALUDI Ferenc verseit elsősorban
költészetük gáláns könnyedsége, játékos, gazdag dallamossága tette
népszerűvé e nemesi olvasók körében. Az alkalmi költészet darabjai mellett
ezek a költők fordulnak elő leggyakrabban azokban a kéziratos énekgyűjteményekben
is, amelyek a 18. század végén rendkívül divatosak voltak, szinte
minden nemesi udvarházban lehetett velük találkozni. A szegényebb, vagy
a könyvekre nem szívesen költő nemesek írták össze és adták kézről kézre
ezeket a gyűjteményeket, amelyek a 19. században is továbbélnek újabb költők
verseivel kiegészülve. 6
A felvilágosodás időszakában az udvarral szembeforduló nemesi mozgalmak
és az országgyűléseken megnyilvánuló nemesi ellenállás egyre jobban felkelti
a vidéki nemesség politikai érdeklődését is. Sokan olvassák közülük azokat
a kéziratos és nyomtatott paskvillusokat (gúnyverseket) és röpiratokat, amelyek
a nemesi kiváltságok és a magyar nyelv védelmében s a Bécs-ellenes nem-
4 Kármán József válogatott művei. Bp. 1955. 80. p. (Magyar Klasszikusok.)
5 Idézi: TTTRÓCZI-TROSTLEB József: A mese felfedezése és a magyar mese a 18. században.
Bp. 1940. 26. p.
6 Ld. A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája. (1565 —
1840). Összeáll. STOLL Béla. Bp. 1963. 535 p.