Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
376 Szemle<br />
imádság, a zsolozsma könyvei (ad officium<br />
chori pertinentes) következnek: 1. Psalteria,<br />
2. Breviaria, 3. Lectionaria, <strong>4.</strong> Promptuaria.<br />
A harmadik rész a szentségek kiszolgáltatásával<br />
kapcsolatos cselekmények,<br />
szertartások könyveit (ad liturgiám sacramentalem<br />
pertinentes) tartalmazza: 1.<br />
Pontificialia, 2. Libri rituales, 3. Ordinarii.<br />
Végül a negyedik rész az éneklést<br />
szolgáló könyveket (libri musicae sacrae)<br />
sorolja fel: 1. Gradualia, 2. Antiphonaria,<br />
3. Gantionalia.<br />
Az egyes könyvek leírási módját a stuttgarti<br />
kódexkatalógus-sorozat megfelelő köteteivel<br />
hasonlítottuk össze (Die Handschriften<br />
de ehemaligen Hofbibliothek Stuttgart.<br />
1. Codices ascetici 1 — 2. Wiesbaden<br />
1968 — 1970 és 6. Codices musici 1. Wiesbaden<br />
1965) és megállapíthattuk, hogy<br />
RADÓ professzor három évtizede kidolgozott<br />
módszere — a liturgiatörténeti szempontok<br />
kiemelése mellett is — a kodikológia<br />
nemzetközi kívánalmainak mindenben<br />
megfelel. Minden kódexnél a külső ismertető<br />
jegyek (anyaga, terjedelme, formátuma,<br />
írása díszítése stb.) után tárgyalja<br />
a tulajdonosokra (Possessor), a<br />
könyv származására (Provenientia) vonatkozó<br />
kérdéseket, majd felsorolja a benne<br />
található forrásértékű bejegyzéseket (Adnotationes).<br />
E bevezető részt azután a<br />
könyvre vonatkozó irodalom (Bibliographia)<br />
zárja. Csak ezután következik a<br />
könyv tartalmának analitikus bemutatása.<br />
Ebben a részben érvényesül leginkább a<br />
Jiturgiatörténeti szempont. Kiemelést nyernek<br />
— helyenként bőséges idézetekkel illusztrálva<br />
— a liturgikus év kiemelkedő<br />
cselekményei (gyertyaszentelés, hamu és<br />
pálma megáldása, a nagyhét szertartásai),<br />
helyi jellegű szokások (liturgikus játékok),<br />
az ilyeneket tükröző előírások, rubrikák,<br />
a szentek tiszteletének az általánostól eltérő<br />
sajátosságai; a szentségek és szentelmények<br />
(keresztség, betegek kenete, házasok<br />
megáldása, temetés stb.) szertartásának<br />
helyi szokásokra valló részletei. Talán nem<br />
kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy<br />
ezekben a leírásokban találhatók a hazai<br />
középkori művelődés-, jog-, vagy irodalomtörténet,<br />
az anyanyelvi kultúra, a napjainkig<br />
nyúló népi hagyományok és szokások<br />
legértékesebb, nagyrészt még kibontásra<br />
váró adatai. A kötet végén levő függelékben<br />
három jól megszerkesztett és megbízható<br />
mutató — TIMKOVICS László és RÁcz<br />
István munkája — segíti a kézikönyv használóját.<br />
Ünnepelnünk kell végül a kötet külső<br />
kiállítását, gondos kiadói szerkesztését,<br />
szép nyomdai tipografizálását, a kötést és<br />
borítót. Ezek megalkotása az Akadémiai<br />
Kiadó dolgozóinak érdeme.<br />
Nem hallgathatjuk el azonban e becses<br />
kézikönyvre vonatkozó néhány észrevételünket<br />
és kifogásunkat sem. A címlapon<br />
olvasható ,,revisa et aucta" kifejezés —<br />
legalábbis az 1947-ben megjelent első<br />
részre vonatkozólag javítást ós bővítést<br />
ígér. Tudományos recenziónak nem lehet<br />
tárgya a sajtóhibák ós elírások regisztrálása,<br />
<strong>szám</strong>onkérése. Ezekre valóban alkalmazható<br />
a divatos szólásmondás, hogy<br />
ilyen hibákkal csak az nem vét, aki könyvkiadással<br />
nem foglalkozik. Az azonban<br />
mégis elgondolkoztató, hogy néhány, akaratunk<br />
ellenére szemünk elé került sajtóhibát<br />
azonos formában találtunk meg az<br />
első rész első kiadásában is. így például<br />
a 36. lap 2<strong>4.</strong> sorában: „<strong>Magyar</strong>ságtudomány<br />
1924" — helyesen: „<strong>Magyar</strong>ságtudomány<br />
1942"; vagy a 125. lap 11. sorában:<br />
,,seac." — helyesen: „saec". Az<br />
öröklött pontatlanságok mellé azután —<br />
nyilván a megtévesztő impresszum-adatok<br />
nyomán — becsúszhatott a 296. lap 3.<br />
sorában olvasható hibás és hiányos bibliográfiai<br />
utalás: ,,Mezey L. in Az Orsz.<br />
Széchényi Könyvtár Evkönyvei 1962." —<br />
— helyesen: „Mezey L. in: Az Országos<br />
Széchényi Könyvtár Évkönyve 1960 (Bp.<br />
1962), 162-165."<br />
Az akaratlanul észrevett (de alighanem<br />
még szaporítható) hiba-adatok mellett<br />
sokkal lényegesebbnek érezzük a címlapon<br />
ígért bővítés hiányait. RADÓ Polikárp<br />
majd három évtizede lezárt műve önmagában<br />
is teljesnek, egésznek tekinthető és a<br />
kézikönyv használója <strong>szám</strong>ára a hazai<br />
liturgiatörténet 1947-i állapotát tükrözi.<br />
Az eredeti kéziratot azonban MEZEY<br />
László néhány vonatkozásban — nagyon<br />
helyeselhetően — kutatási eredmények<br />
bedolgozásával jelentősen gazdagította (pl.<br />
a patrociniumok, a Pray-kódex vagy a<br />
75. <strong>szám</strong> alatt leírt Breviárium Colocense<br />
provenieneiájának kérdésében). Ezek mellett<br />
talán nem jelentett volna különösebb<br />
fáradságot az amúgy sem túl gazdag hazai<br />
irodalom egyéb újabban megjelent és el<br />
nem hanyagolható publikációira is utalni.<br />
A művészet- vagy zenetörténeti vonatkozásokat<br />
most nem említve, csak a <strong>Magyar</strong><br />
Könyvszemlében megjelent cikkek közül<br />
hiányoljuk például SZIGETI Kiliánnak a<br />
49. <strong>szám</strong> alatt leírt Szelepchényi-evangelistáriumra<br />
és a 143. <strong>szám</strong> alatt leírt Pontificalera<br />
vonatkozó írásait (MKsz 1961,<br />
363-370 és 1972, 1-13). De figyelmen<br />
kívül maradtak olyan adatközlések is<br />
(MKsz 1970, 329-330 és 1972, 87), amelyek<br />
az analitikus leírásokat is részben<br />
módosítják. De más hibákat, hiányosságokat<br />
is találhatunk. így félrevezető a<br />
10<strong>4.</strong> <strong>szám</strong> mellett a leírt kódex eltűnését,<br />
elveszését jelző csillag: az 1456-i váradi
Change language