Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

Közlemények
nyen folyó a ritmus, mint egyetlen más középkori »kötött« formában sem. Nyilvánvalóan
az ismert, magyar ritmus jelentkezik bennük, amit könnyebb volt kialakítani, mint bármely
más ritmusfajtát". 20 A strófa-típusnak nem egyetlen példája a „Szent ének".
A 4 X 13-as tipikus vagans-strófán kívül (mint éppen a Winkler-kódexben kevéssel előbb
szereplő „Atyának bölcsessége" és „Emlékezzél keresztény" 21 ) a kibővített vagansformának
(7 + 6, 7 + 6, 7 + 7 + 6, 7+7 + 6) pontos alkalmazását is megtaláljuk a
következő versekben:
VOLF a Winkler-kódexbeli „Jó és gonosz szerzetesről" szóló vers verses természetét,
mint írja, csak akkor vette észre, mikor már ki volt szedve, s ez véleménye szerint két
tízsoros strófából áll. Az ugyanitt szereplő „Asztalnak szent dicsérete" „olyan taktusos,
hogy akár vers is lehet, de schemájával" nem boldogult. 22 Valójában mindkettő pontosan
a Dies est ritmus-képletét alkalmazza, azzal a szótagszám-szabadsággal, amely nemcsak
a középkorban, de még a XVII. században (sőt olykor napjaink népének-gyakorlatában is)
kimutatható. 23 Mindkét vers azonnal a „Szent ének" után következik a kódexben. 24
A Példák Könyvében szereplő Tízparancsolat 26 verses természetére ifj. KEMÉNY Lajos
mutatott rá, s HORVÁTH C. már így vette fel a RMKT I. második kiadásába. 26 SZILÁDY
ezt elismeri, de mivel egy hexameteres latin forrással méri össze, kénytelen megállapítani,
hogy a „Magyar verselő az eredeti alakját meg-sem próbálta utánozni. írt valamicsodás
verset, melynek az ő törekvéséhez képest is, majd minden sora bicczen-döcczen . . ," 27
A Példák Könyvének facsimile-kiadását közreadó BOGNÁR András és LEVÁRDY Ferenc
viszont „latin versekre utaló, de a feldolgozás formájában önálló utakon járó szabad
átköltésnek", s végül „jól sikerült, egészen magyaros" versnek tekintik. 28
Véleményünk szerint a SZILÁDY által föltett „mintától" el kell tekinteni. A tízparancsolat,
a főbűnök és az öt „érzékenységről" szóló tanítás összekapcsolása úgyszólván közhely
lehetett a magyar katekézisben is. 29 Ennek feldolgozására, éppúgy, mint hasonló
esetben külföldön is, alkalmasint verses formát választottak. SZILÁDY példájánál a tanversekben
szokásos hexameterre esett a választás. Nálunk viszont, amattól függetlenül,
a könnyen verselhető, népszerű cantio-strófára; úgy véljük azért, mert a feldolgozás más
célra volt szánva.
A négy verset 30 a strófa-képlet alapján már együtt tárgyalja HORVÁTH János, 31 majd
CSÁSZÁR Elemér is, aki azonban téved azt állítva, hogy „könnyen rá lehet benne ismerni
egy kedvelt sequentia-formára". 32 A vágáns-sor valóban kedvelt sorfaj, de nem a sequentiákban,
hanem a cantiókban, különösen — mint LIPPHARDT megállapítja — Klagelied -
20 VARGYAS L.: Magyar vers, magyar nyelv. Bpest, 1966. 76.
21 HORVÁTH J. arra gondol, hogy esetleg mindhárom vers fordítója egyazon személy.
I. m. 52-5.
22 Nyelvemléktár II. V. old.
23 Cf. 8. jegyzet.
24 Fol 176.
25 Nyelvemléktár VIII, 102. o.
26 ItK 5 (1895). 120.
27 Vegyes följegyzések (SZILÁDY A.) ItK 5. (1895). 123.
28 BOGNÁR A. —LEVÁRDY F.: A Példák Könyve keletkezésének körülményei. ItK 63.
(1959). 484.
29 Cf. Vegyes följegyzések (SZILÁDY Á.) ItK 5. (1895). 122. BOGNÁR A.—LEVÁRDY F.
a Példák Könyvének jegyzeteiben (Codices Hungarici 4. Budapest, 1960. 209. o.).
3 ÍVagy inkább öt, minthogy az Istenes élet reguláiban szereplő „Piros rózsát ha
szednek ..." aligha tartozik hozzá eredetileg a tanító énekhez, inkább a Winkler kódex
Szent Énekének önálló strófáihoz hasonlítható. Külön versként közli MEZEY L. a Középkori
magyar Írások 346. oldalán.
31 Lm. 52-5.
32 CSÁSZÁR Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. ItK 39. (1929). 163.
309