Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

334 Közlemények
szükséges egy „tudós férjfi" szerződtetése, aki dramaturgi feladatokat is ellát: „Ez
el-olvashattya egynehány hetekkel előbb minden előadandó Játék-darabokat, a helyesebbeket
azokból ki-válogathattya, jobbithattya, és a személyek ki-osztása előtt véleményeivel
együtt Censura végett a Fő-Igazgatónak bémutathattya." 8 Ez a „tudomány
igazgatója" SCHEDIUS Lajos lett, a pesti egyetem esztétika-professzora, KÁRMÁN József
barátja, az Uránia munkatársa. Szerepe azonban kérdőjeles: német anyanyelvű és magyarul
ez idő tájt egyetlen sort sem írt. Mellette inkább KÁRMÁN József hatása érvényesülhetett.
Erre egyetlen bizonyító példát: az Uránia ,,Bé-vezetós"-ében az eredetiség jelentőségót
méltatva KÁRMÁN távolinak, idegennek, ezért hatástalannak nevez két témát:
Médea és Jázon (GÖTTER melodrámája), valamint Phaedra és Hyppolitus történetét
(EURIPIDÉSZ tragédiája). Mindkettőnek van már magyar fordítása: az előbbit KAZINCZY,
az utóbbit ZECHENTER ültette át nyelvünkre. A GoTTER-fordítás a hat lajstrom egyikén
sem szerepel; a Phaedra nyomtatott példánya megvolt ugyan a társulatnál, de műsorra
nem került, sőt azt nem is nagyon tervezték: kiírt szerepei sincsenek !
Az 1793-as játékszíni alkotmány rögzíti a belső adminisztratív munkát is. Eszerint
a könyvtárra a súgó felügyel, ő gondoskodik a kéziratos darabok leíratásáról, emellett
négy jegyzőkönyvet vezet;
„a) A Fő-Jegyző könyv, melyben a Személy viseleteknek fel-osztása, a Játékokhoz,
különb-különb meg kívántató Ékességeknek, az Aprólék Eszközöknek Nemei, minden
Játék darabnak nagysága, és száma a mindenkori elő adásnak fel vagyon jegyezve.
b) A Játékhoz készült öltözeteknek Fő-Jegyző könyve vagy Inventáriuma.
c) A Requisitumoknak kis jegyző könyve.
d) A Decoratiók kis jegyző könyve."
Külön jegyzőkönyvet vezet még a színmester a színváltozásokról, a szabó a jelmeztárról
és a fodrász a parókákról. 9
Az 1792-i inventáriumban még nincs nyoma a kottatár gyűjtésének. De tudjuk, hogy
decemberben zenekart is szerveztek. Ettől kezdve rendszeresen nyitány vezeti be az előadást,
a felvonásokat pedig közzene fűzi össze. Innen datálhatjuk tehát a kottatár gyűjtését
is.
Következő feladatunk a játékszíni könyvtár legnagyobb, 1796-ban elért állományának
számszerű összegezése. Ehhez KELEMEN összeírása a főforrás, valamint az 1800-as
átvételi jegyzék, amelyből visszakövetkeztethetünk a korábbi, 1796-os állapotra. Az egyes
adatok között igen nagy a különbség: KELEMEN 1796-ban 67 nyomtatott és 113 kéziratos
tételt ír össze (180 db), 1800-ban viszont csupán 13 nyomtatott darabot vesz át, de már
118 kéziratos dráma kiírt szerepeit. Tudjuk viszont, hogy KELEMEN már a bomlás előtt,
1795-ben elhagyta a pesti társulatot, amelynek könyvtára még 1796-ban is gyarapodott
— innen a kéziratok nagyobb száma. Ezt alátámasztja 1799 és 1801 közötti gyarapodási
jegyzéke (5. számú könyvtárlistánk), amelyre olyan darabokat is felvesz, melyek 1796
es 1800 között Pest vármegye őrizetében már megvoltak a bibliotékában. Másrészt
1800-ban KELEMEN — mint az a megfogalmazásból kitűnik — nem vette át a teljes
könyvtárat, ezért látszik csonkának a nyomtatott darabok gyűjteménye. MÉREY Sándor,
aki összeírásában a teljes fordítás- és eredeti drámairodalom felvonultatására törekszik,
f érthetően magasabb számot hoz ki KELEMENnól (242), de nem utal a könyvtár állományára,
csupán arra, játszották-e a szóban forgó darabot. A műsor és a játékszíni könyvtár
pedig — mint azt fentebb többször bizonyítottuk — nem azonosítható. Összegezve
8 ENDRŐDY János: A magyar játék-szín. Pest, 1793. III. XVII — XVIII.
9 Uo. XXXI-XXXVII.