Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

A magyar irodalom és sajtó irányítása a Bach-korszakban 289
ez tehát magába foglalta a magyar irodalom megfőjtásának tervét is. Politikai
és közigazgatási téren tervszerű ,,erdőirtás" volt: biztos kézzel választattak ki
a kiirtandó szálfák, majd az „őrlő szú" hadserege, az idegen hivatalnokok
uralma tette teljessé a sivárságot. A megnyilatkozásokban így rendet lehetett
teremteni, de a koponyákban kevésbé. A szellem megrendszabályozására
— de legalább elhallgattatására - Bécs kipróbálta több-kevesebb sikerrel
a megfélemlítést, a bizonytalanságban tartást is.
„Nem híjában kivételes állapotnak nevezték az ostromállapotot — írta SZILÁGYI
Sándor. — Ez a rettenetes bábeli zavar nemcsak kivételt képezett a normális viszonyok
alól, hanem a fejetlen confusiónak olyan halmaza volt, hogy abból ugyan kiokoskodni
nem lehetett. Engedélymegadás, betiltás, rendszeres üldözés, rendszertelen elnézés,
kérkedés szabadelvűséggel ós katonai szigor, szabad sajtó ós a nyomtatvány ki nem adása
engedély nélkül, s a szerkesztő hadi törvényszék elé állítása képezték akkor a sajtóviszonyok
chaosát." 139
Törvényileg nem volt előzetes cenzúra a Bach-korszakban. Az 1848. év
XVIII. tc.-t a szabad sajtóról nem vonta vissza az abszolutizmus ! Helyette
„rendőri felügyelet" néven vezette be az utólagos cenzúrát. Az oktrojált
alkotmány magyar nyelvű kísérő irata is ezért szónokolhatott:
,,A sajtó, mely józanul s mérsékelten használva a társadalmi fejlődésnek, a tudományosság
s hasznos ismeretek terjesztésének hatalmas emeltyűje, szabad; csak az azzali káros
visszaélések s veszélyes kicsapongásai lévén törvény által korlátolva . . ." 140
Egy bizalmas utasításában BACH azzal okolta meg az írók szemmel tartásának
fontosságát, hogy rajtuk keresztül megismerjék a néphangulatot. Ez pedig
azért fontos, mert „demokratikus" politikát kívánnak Magyarországon folytatni,
„a népet és a pöffeszkedő urakat elválasztván" egymástól. 141 A kormánynak
ez a magatartása adott lehetőséget arra, hogy az újságok időnként
a kormány célkitűzéseiért folytatott harc ürügyén éppen a valóságos viszonyokat
és a hivatalos politikát támadják. így jelenhetett meg a Pesti Naplóban
már 1850-ben a Sajtóviszonyolc című cikk, mely nyíltan megtámadta a diktatúrát.
„Azon kormány — írta —, mely nem bírja magát fenntartani a szabad sajtó mellett;
melly nem tud fenállani a vitatkozások szabad mezején: önmagára mond ítéletet, ön
maga mondja ki tehetetlenségét ! ... A máglya tüze hajdan igen kényelmes mód vala
az újítók nyelvét elnémítani, s elvbarátaikat eszméik valótlanságáról meggyőzni: ma,
midőn az inquisitio máglyái lángolni megszűntek, szinte igen kényelmes dolog: megtiltani
a tollnak, hogy ne írjon, a nyelvnek, hogy ne szóljon — a sajtó szoros korlátozása
által." 142
Önmagasztalás, demagógia és szofizmus áradt a rendszer képviselőiből.
PKOTMANN még 1858-ban is azt bizonygatta TÁNCSicsnak, hogy megelégedettnek
kellene lennie és hivatalt vállalnia. Mert íme, amiért hiába harcolt hatásos
műveivel, azt a bachi hatalom sorra megvalósította: a sajtószabadságot,
a robot és a dézsma eltörlését, a közteherviselést ! 143 CSENGBRY Antal 186l-es
139 SZILÁGYI i. m. 1872. 114.
140 SZŐGYÉNY—MARICH i. m. II. 200.
141 TÁBORI Kornél: A bécsi titkos levéltár és a Vasárnapi Újság i. m. 93.
142 PN 1850. 195. 1.
143 TÁNCSICS i. m. 306-307.