Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

A magyar irodalom és sajtó irányítása a Bach-korszakban 273-
met: hirdetések, kiragasztások útján és minden más lehetséges módon propagálni
kell a kormánylapokat, sőt magukat a törvényeket is. 21 Ugyanezen
a napon jelent meg a Pest-Ofner Zeitung és a Buda-Pesti Hírlap hivatalos
lapokká nyilvánítása is. 22
A sajtórendtartásnál is nagyobb felzúdulást váltott ki az 1857. október 23-i
császári rendelet a hírlapi bélyegadókról. 23 1858. január 1-től példányonként
\ krajcárra emelték azoknak a lapoknak az adóját, amelyek kaució-kötelesek
voltak. Ez a magas adó elsősorban a politikai lapokat sújtotta, de kiterjesztették
mindazon lapokra és folyóiratokra is, amelyek hirdetést vettek fel.
Az egyes hirdetések után is 10-ről 1.5 krajcárra emelték a „császári taksát".
A Magyar Sajtó aggodalommal hivatkozott arra, hogy évente 5 pengőforinttal
drágábbak lesznek így a politikai napilapok, és ,, . . .ha politikai érettség
és hazafiság a nagyközönséget erőmegfeszítésre és kitűrésre nem ösztönzi
. . .", annyira csökkenni fog az előfizetők száma, hogy nem tudnak a
lapok életben maradni. Hivatkozik arra, hogy ez a rendelet oly mértékű adót
vezetett be, mely egyetlen iparágat sem sújt, ,, . . . s csak úgy magyarázható
meg, hogy e magas adó a szellemi tőkének az anyagi és pénzfeletti hasonlíthatatlan
értékét akarja megközelítőleg kifejezni, s annak óvatos és takarékos
használatát biztosítani". 24 CSENGERY is úgy értékelte, hogy ez ,,a gondolatokra
vetett súlyos adónem". 25 SZÉCHENYI viszont kimutatta, hogy bár elég tetemes,
de az állami költségvetéshez képest elenyésző összeget, évi 400 000 forintot
jövedelmezett a bélyegadó. 26
A Bach-bürokrácia ezzel valóban teljessé tette korlátjainak körét, azt a kört,,
amely egyáltalán ellenőrzés alá vonható volt.
A szerzői jog vonatkozásában 1853. május 1-én lépett életbe Magyarországon
is az 1846-i osztrák pátens, amely jogosítatlan utánnyomás ellen védte — pénzbírság
terhe alatt - a szerzőket. 27 Az 1858. december 27-i rendelet a német
szövetségi gyűlés ez irányú határozatát terjesztette ki az osztrák birodalom
országaira, ha az azokban meglevő törvények nem rendelkeztek kimerítőbben. 28
Külföldi nyomtatványok illetékbélyegéről már 1850-ben rendelet született,
mely szerint a fél évnél nem régebbi és elsősorban politikai tartalmú lapok
estek hatálya alá. 29 Az 1852. szeptember 13-i pénzügyminiszteri rendelet a
külföldi nyomtatványok vámkezeléséről rendelkezett. Bár kijelölte a három
fővámhivatalt (Pest, Pozsony, Sopron), ahol a nyomtatványok rendőri szempontú
átvizsgálásának kellett megtörténnie, de azáltal, hogy ,,úti ingóság"-nak
minősülő mennyiségben, személyes poggyászként lehetővé tette szabad behozatalukat,
legalább egy kevés lehetőséget nyújtott a rendőri állam kijátszására.
30 Ez persze távolról sem jelentette azt, hogy nyugodtan lehetett bár-
21
MIOK 1853. I. db. I. rész, 1. sz. (január 31.) 3-6.
22
MIOK 1853. I. db. I. rész, 15. sz. 34.
23
MIOK 1857. 207. sz. 494. Végrehajtási utasítása: 221. sz. 522.
24
Az új hírlapi bélyegadó, Magyar Sajtó, 1857. november 2. Idézi: A könyv és könyvtár
a magyar társadalom
25
Csengery Antal
életében. II. köt. 1849 — 1945. Szerk. KOVÁCS Máté. Bp. 1970. 25—26.
és Csengery Imre tartott beszédei. Pest 1861. Országos Széchenyi
Könyvtár kézirattára (a továbbiakban: OSZKk) Quart. Hung. 2420. ff. 352-360. (8.)
26
Széchenyi
I. 177.
István Blickje. Közli (ford.) K. PAPF Miklós. 1 — 3. köt. Kolozsvár, 1870.
27
GULYÁS Pál: A könyv sorsa Magyarországon a legrégibb időktől napjainkig. Magy_
Könyvszemle 1923. 190-191.
28
MIOK 1859. 2. sz. 2-4.
29
MIOK 1850. 302. sz. (szeptember 6.) 459-464.
30
MIOK 1852. 158. sz. (szeptember 13.) 360-362.