Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

A magyar irodalom és sajtó irányítása a Bach-korszakban 271
adatokat, a kinyomott műveknek terjesztés előtti bemutatását, kijelölte a
kötelespéldányok gyűjtőhelyeit, szabályozta a könyvkiadás jogát, lapengedélyek
kiadásának feltételeit és módját.
A kötelespéldányokról már az 1851,. augusztus 5-i helytartósági rendelet
intézkedett. Eszerint „minden kiadandó munkákból 4 példány küldessék fel".
Ezután Pestről és Budáról a polgármesterek küldték meg a Pesti Kerületi
Kormányzóság Kebelbéli Irodai Osztályának a kötelespéldányokat. 1851..
december 10-én körrendelet készült, amelyben ,,M. 0. Heltartó ... a megjelenendő
munkák 4 példányait a nyomdászok álta az illető helyeikre (: ú. m.
Múzeum, Tudós társaság, s egyetemi könyvtár :) a Bécsi Könyvtár részére
szükséglendőt pedig továbbra is magához küldetni rendeli". 8 1.852. január
26-án kelt az a helytartói rendelet, amely azontúl a röpiratokból és újságokból
is elrendelte a 4 kötelespéldányt, április 7-én pedig ,, . . .az újonnan kijött
munkáknak minden fertál évben egyszer leendő felterjesztését rendeli",
s végül november 27-én „szükségtelennek nyilvánítja", hogy a beküldött
könyvek mellé azok jegyzékét is megküldjék. 9 A belföldi kiadású, de külföldön
nyomtatott könyvekre nem vonatkozott a sajtórendtartás 4. §-a, vagyis a
kötelespéldány-küldés. 10
Egy későbbi, 1858-as rendelet szerint még a tilos könyveket nem tartalmazó
kölcsönkönyvtárak jogosítatlan tartása is — az iparszabályok áthágása mellett
— a sajtórendtartásba is ütközött, s aszerint volt büntetendő. 11
Az 1852. évi sajtórendtartás 13. §-a a kauciót szabályozta: minden, akárcsak
említés erejéig is politikával foglalkozó nyomtatványért „a kiszabott
biztosítvány leteendő" volt. „Más időszaki nyomtatványok is köteleztetnek
a biztosítvány letételére — szólt a rendelet —, mihelyst tartalmuk vagy
a' jelen nyílt parancs áthágása miatt bíróilag elítéltetnek." Ebből az ügyetlen
fogalmazásból a Bach-rendszer önleleplezése bontakozott ki: hiszen valójában
azt mondta ki, hogy a politikával való foglalkozást bünteti ! A kaució nagyságát
is külön paragrafus írta elő. Összege csak hat hónappal a lap megszűnése
után adathatott vissza, ha a lap ellen nem indult bírói eljárás. S a törvény
nyíltan ki is mondta, hogy a kaució a nyomtatvány minden pénzbeli és vizsgálati
költségeit volt hivatva fedezni ! 12
Külön rendelet szabályozta, hogy mely pénztáraknál kellett a kauciót
letenni. 13
A kaució károsságáról és feleslegességéről már 1850-ben így írt a Pesti
Napló :
„A biztosíték az időszaki sajtóra nézve ép olly káros, mint czélszerűtlen, főleg ott,
hol rendszeres fenyítő-törvények léteznek. Czélszerűtlen, ha csekély; káros, ha szerfelett
nagy. Mindkét esetben pedig valóságos nyűg, melly a szabadsajtó eszméjével homlokegyenest
ellenkezik. Mert mint mondhatni azt szabadnak, az álladalom minden becsületes
és értelmes, arra képes polgára szabad jogának, minek gyakorolhatására nem elegendő
értelmi képessége, hanem még pénzbirtok is kívántatik? Avagy ez talán több biztosítékot
nyxijt, hogy a polgárok ebbeli jogukkal visszaélni nem fognak?" 14
8 OL D 98 1851:7:10
9 OL D 98 1852:8:10
10 MIOK 1858. 12. sz. (január 13.) 103.
u MIOK 1858. 73. sz. (május 5.) 326.
12 A sajtórendtartásnak ezt a 16. paragrafusát külön is köröztette a főkormányzó:
OL D 98 1852:8:10
]3 MIOK 1852. (augusztus 14.) 229-301.
14 Sajtóviszonyok. I —IV. folyt. Pesti Napló (a továbbiakban: PN) 1850. 193. ?.