Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
382 Szemle<br />
a röpiratműfajon keresztül minden logikai<br />
zökkenő nélkül eljuthatunk II. RÁKÓCZI<br />
Ferenc latin nyelvű hadilapjáig (1705),<br />
illetve a 18. sz. végén RÁT Mátyás első<br />
magyar újságjáig (1780.).<br />
íslyomós és meggyőző érvek alakították<br />
ki a modern sajtó illusztratív bemutatását.<br />
Egyfelől, az, hogy „az olvasó tájékoztatást<br />
kapjon a 20. sz. kommunista-szocialista<br />
mozgalmainak sajtójáról, azokról az<br />
orgánumokról, amelyek előkészítették 1918<br />
és 1919 forradalmát, majd a vereség után,<br />
az ellenforradalmi negyedszázad sok megpróbáltatása<br />
közepette harcoltak igaz<br />
ügyükért, a felszabadulásért, az új győztes<br />
forradalomért", másfelől viszont evidens,<br />
hogy kimaradtak az ellenforradalmi rendszer<br />
lapjai, mivel ezeknek „olyan válogatásban,<br />
amely elsősorban a tudatformálás<br />
tiszteletre vagy követésre méltó sajtóhagyományait<br />
akarja szemléltetni", helyük<br />
nem lehet. (5 — 6.). DEBSI helyes szerkesztési<br />
szempontjainak köszönhető, hogy<br />
a két háború közti haladó sajtó „elsüllyedt"<br />
lapjai közül nem egyet épp az ő könyve<br />
segítségével tanulmányozhatunk a felfedezés<br />
örömével.<br />
SZÁNTÓ Tibor művészi (képszerkesztői)<br />
munkájáról csak elismeréssel szólhatunk,<br />
pedig a hírlapok, folyóiratok esetében nem<br />
sok választási lehetőség nyílott előtte : mindig<br />
és mindenütt a fejléc és a címlap bizonyult<br />
jellemzőnek. SZÁNTÓ azonban belső<br />
oldalakat is reprodukált, miáltal igen változatos<br />
képanyagra sikerült neki szert<br />
tennie. (Kár, hogy a <strong>Magyar</strong> <strong>Könyvszemle</strong><br />
kimaradt belőle).<br />
A magyar sajtó képeskönyve egyre időszerűbbé<br />
teszi a monografikus összegezést,<br />
mely a MUOSZ támogatásával, személy<br />
szerint szintén DERSI Tamás irányításával<br />
készül. Addig is, míg a tudományos feldolgozás<br />
egyes kötetei megjelennek, a<br />
DERSI — SzÁNTÓ-féle képes sajtótörténetet<br />
szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.<br />
V. KOVÁCS SÁNDOR<br />
M. Pásztor József: A Mi Utunk. Debrecen,<br />
1972.<br />
A Mi Utunk egy 1933-ban Debrecenben<br />
alapított szocialista időszaki folyóiratnak<br />
a címe volt. Mindössze 6 <strong>szám</strong>a jelent meg,<br />
mert a rendőrség betiltotta és elkobozta a<br />
folyóiratot, szerkesztői ellen pedig bűnvádi<br />
eljárást indított.<br />
M. PÁSZTOR József könyve igyekszik sokoldalúan<br />
bemutatni A Mi Utunk alapításának<br />
körülményeit, a lap tartalmát, hatását,<br />
kapcsolatát az illegalitásban működő<br />
kommunistákkal, s végül megszűnésének<br />
eseményeit. Mindez azonban csak azáltal<br />
válhat és válik teljessé, hogy megismerkedünk<br />
a szerkesztők és az egyes cikkek<br />
szerzőinek életútjával, s itt-ott egyéniségével,<br />
jellemével.<br />
A szerzőnek sikerült elérnie, hogy könyvében<br />
nem csupán folyóirattörténeti adalékokra<br />
derül fény, hanem érzékeljük egy<br />
egész korszak illegális forradalmi küzdelmeinek<br />
minden nehézségét, önfeláldozását<br />
és jelentőségét is. A debreceni folyóirat<br />
nem volt provinciális jelentőségű. PÁSZTOR<br />
fölkutatja azokat a szálakat, amelyek<br />
személyi vagy mozgalmi kapcsolatok révén<br />
a fővároshoz, Szegedhez, Sárospatakhoz,<br />
más magyar városokhoz, sőt a külföldhöz<br />
fűződtek, és utal arra, hogy az átmeneti<br />
szüneteltetés után 1934-ben újra megjelenő<br />
folyóiratnak az elnémított Társadalmi<br />
Szemle szerepét kellett volna átvennie.<br />
„Országos folyóiratot akartak, s ezért a<br />
hazai kommunista erők egészének szellemi<br />
erejére <strong>szám</strong>ítottak." Ezen a ponton azonban<br />
egy kissé hiányosak a könyvbe foglalt<br />
adatok, az idézett megállapítást csupán<br />
egy szerzői névsor dokumentálja<br />
valamelyest.<br />
Pedig nyilván az volt M. PÁSZTOR József<br />
egyik szándóka, hogy szélesebb körben,<br />
eddig ismeretlen tényanyag föltárásával<br />
és közreadásával hozzájáruljon az ellenforradalmi<br />
korszak szocialista irodalmának<br />
megismeréséhez. A közölt tényanyag valóban<br />
értékes és széles körű. Visszaemlékezések,<br />
levelek, A Mi Utunk közleményei<br />
(elméleti cikkek és szépirodalmi művek),<br />
rendőrségi és bírósági akták tolmácsolják<br />
a kor politikai izgalmait, tanúsítják a szocialisták<br />
elméleti igényességét, törekvésüket<br />
arra, hogy a marxizmus birtokában<br />
minden új történelmi helyzetben helyesen<br />
tájékozódjanak, a végül fölidézik küzdelmüket<br />
a megtalált társadalmi igazság<br />
terjesztéséért.<br />
A szerző másik szándéka a tényközlés<br />
mellett az értékelés volt. Ezt a szándékát<br />
is többnyire sikeresen valósítja meg, de<br />
már korántsem egyenletes színvonalon.<br />
Pozitív és negatív példát egyaránt idézhetnénk<br />
a könyvből. Amíg például a 118 —<br />
120. lapon részletes elemzést kapunk az<br />
első három <strong>szám</strong> eszmei-elvi arculatáról,<br />
addig a folyóirat egészének értékelésekor<br />
az Esztétikai arculat című alfejezet főként<br />
egy olvasói levél közlésére szorítkozik, s<br />
még azt sem tudjuk kihámozni, vajon<br />
M. PÁSZTOR József azonosítja-e magát a<br />
levélíró megállapításaival. Ugyancsak előfordul,<br />
hogy egyes cikkek tartalmát, sőt<br />
tévedéseit megjegyzés nélkül ismerteti a<br />
szerző. S csak egyszer (137.) történik<br />
kísérlet arra, hogy A Mi Utunk képviselte
Change language