Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

270 Buzinkat) Oéza
s abban teljes kuszaság uralkodott ! Ezért az 1851.. július 6-án kelt császári
rendelet — „miután a' sajtótörvényhozásnak az általános büntetőtörvénykönyv
átvizsgálásával összeköttetésben álló szabályozása még hosszabb időt
igényel . . ." — ideiglenesen szabályozta a sajtóügyeket. 1. §-a tartalmazta
a hírhedt megintési rendszer bevezetését, amelyet abszolutisztikus rendszerek
— köztük III. NAPÓLEON is készséggel átvettek.
„Ha valamely időszaki nyomtatványban folytonosan a' thrón, a' birodalom egysége
és épsége, a' vallás, az erkölcsiség vagy átalán az álladalmi társaság alapja elleni, vagy
a' közcsend ós rend föntartásával egybe nem férő irány követtetik, előrebocsátott kétszeri
írásbeli sikertelen intés után az ily időszaki nyomtatványnak további kiadása, azon
koronaország helytartója által, mellyben az kiadatik, időlegesen három hónapra megszüntethetik.
A' hosszabb ideig tartó vagy egészeni megszüntetés csak a' minisztertanács
által mondathatik ki."
A „vétség" körülírása olyan, amibe a rendőrség találékonyságától függően
minden írásmű beleeshetett. Ezzel szemben inkább csak látványosság volt az
a javulás, hogy a minisztertanács döntött a végleges betiltásról. A törvény
a továbbiakban lehetőséget adott a belügyminiszternek bármely külföldi
sajtóterméknek az egész birodalom területén történő betiltására, és a betiltott
bel- vagy külföldi lap „önhatalmú kiadásának, valamint terjesztésének"
kísérletéért 50—100 pengőforint pénzbírságot, terhelő körülmény esetén 1 — 3
hónapig terjedő fogságot rótt ki. 2 1852 januárjában újabb szabályozást terveztek:
a lapok külföldi levelezéseinek ügyében. 3 Legközelebb azonban már
az 1852. május 27-én kiadott, s a kiegyezésig érvényben maradt sajtórendtartás
jelent meg. 4 Belügyminiszteri utasításra nem jelent meg a kormánylapban,
hanem külön füzet alakjában juttatták el a kormányzókhoz, s azok küldték
szét az illetékes hatóságoknak. 5 Magyarországon szinte puccsszerű gyorsasággal,
az utolsó napokban bonyolították ezt le, sőt számos hatóság csak jó néhány
hónappal az életbelépés (1852. szeptember 1.) után kapta kézhez a törvényt.
1852. augusztus 18-án kelt a rendelet, amely szerint a sajtórendtartás a „kivételes
állapotban" levő birodalomrészekre nézve is érvénybe lép szeptember
1-ével. 6 Magyarországon csak augusztus 26-án küldték szét a kormányzói körlevelet,
amely ezt tudatta, és csak két nappal később küldték szét 30 példányban
a sajtórendtartást. A budai polgármester például csak november 6-án
küldte meg a kormányzónak a budai nyomdák, könyv- és műkereskedők,
olvasóegyletek és kölcsönkönyvtárak jegyzékét, hogy annyi példány sajtórendtartást
biztosítsanak számára. A megyei és városi hatóságoknak csupán
december 3-án küldték meg — 66 példányban — a törvényt. 7
A sajtórendtartás első paragrafusában leszögezte, hogy nemcsak a „nyomtatósajtó
termelékeire, hanem az elmének és képzőművészetnek" bármely
sokszorosított formájára is kiterjed. Kötelezővé tette és előírta az impresszum-
2 MIOK 1851. 166. sz. 464-465.
3 Kecskeméthy Aurél Naplója 1851 —1878. Sajtó alá rend., bev. és jegvz. RÓZSA Miklós.
Bp. 1909. 24. '
4 A Magyarországban jelenleg érvényben álló sajtó-szabály ok gyűjteményének . . . hiteles
kiadása, (a továbbiakban: Sajtószabályok) Bécs, 1865. 9 — 43. Magyar nyelvű végrehajtási
utasítása csak 1863-ban jelent meg: Tiszti-Utasüás az 1852-ik évi Május 27-én kelt Sajtórendtartáshoz.
(A sajtó ügyek kezelésével megbízott hatóságok részére kibocsájtatott
az 1852. augustus 18-án kelt belügyministeri rendelettel.) (Magyar fordítás.) Buda, 1863.
5 MIOK 1851. 94. sz. 216.
«MIOK 1852. 114. sz. 259.
7 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) D 98 1852:8.