Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
366 Figyelő<br />
vállalkozás. Ez nem kevesebbet tűzött maga elé célul, mint hogy nyilvántartásba veszi<br />
az összes nyomtatványt, amely 1501 január 1 előtt készült, majd ezek legfontosabb adatait<br />
azonosításra alkalmas bibliográfiai leírás alakjában és rendezett formában, az ismert<br />
példányok feltüntetésével megjelenteti. Miután ez a gyűjtőkör sem a nyomtatványok<br />
tárgya, sem a példányok vonatkozásában nem korlátozta magát, a vállalkozás valóban<br />
minden tudományág vonatkozásában nemzetközi érdeklődésű és tárgyú lett.<br />
Az első világháború következményeként ennek a nagy vállalkozásnak publikálása<br />
csak 1925-ben kezdődött meg a szerzők betűrendjében. Ennek során az 1938. évvel<br />
bezárólag hét teljes kötet jelent meg, amely felölelte az ,,Abano"-tól „Eigenschaften"-ig<br />
terjedő rendszavakkal regisztrált részt 9255 tételben. A második világháború alatt<br />
még elkészült a nyolcadik kötet első füzete, amely a ,,Federicis" rendszóig jutott. Ezzel<br />
azonban azután jó időre meg is szakadt ennek a fontos kiadványnak megjelentetése.<br />
Szerencsére a GW kézirata átvészelte a háborús eseményeket, majd ezt követően az NDK<br />
vezető könyvtára, a berlini Deutsche Staatsbibliothek újra gondozásába is vette. Két<br />
évtizedig tartó munkával végezték a pótlások, kiegészítések gondos gyűjtését a szakirodalom<br />
módszeres figyelése és levelezés útján. Ez tette lehetővé, hogy ismét hozzá lehetett<br />
fogni a publikálás folytatásához.<br />
A minden részletre gondosan kiterjedő előkészítés után 1972-ben látott napvilágot<br />
az új, nyolcadik kötet első füzete, amelyet 1973-ban a második követett. Azért döntöttek<br />
úgy, hogy újra kezdik ezt az 1940-ben csonkán maradt kötetet, mert egyrészt példányainak<br />
túlnyomó része a második világháború során elpusztult, másrészt szerkesztői<br />
és nyomdatechnikai szempontok is ezt indokolták. Az eddig megjelent két füzet összesen<br />
160 nagyalakú lapnyi terjedelme nem csupán az annak hasábjain megjelentek ismertetéséhez,<br />
de összevetve az előzményekkel már hasznos tanulságok levonására is lehetőséget<br />
biztosít.<br />
Az 1969 januárjában kelt előszó a Deutsche Staatsbibliothek nevében igen sommásan<br />
összefoglalja a vállalkozás történetét, mindenekelőtt 1940-től. Ezt követően részletes<br />
útmutató található az ősnyomtatványok leírásánál alkalmazott szabályzatról. Az általános<br />
rövidítések ismertetése után a jóval több mint félezer, rövidítéssel idézett forrás<br />
feloldása található. Ez egyben a XV. századi nyomtatványokra vonatkozó legfontosabb<br />
irodalom korszerű bibliográfiájának szerepét is betölti. A legterjedelmesebb rész a bevezetőben<br />
a mind az öt földrész <strong>szám</strong>talan országában levő, több mint négyezer gyűjtemény<br />
rövidítésének feloldása, amelyben ősnyomtatványt őriznek. Ezután a már említett<br />
német nyelvű útmutató angol, francia, olasz és orosz nyelvű fordítása következik.<br />
A második füzetben 72 hasáb terjedelemben a tulajdonképpeni katalógus leíró része<br />
is megkezdődik a ,,Eike von Repgow"-tól „Equicola, Mario"-ig terjedő 9256 — 9373<br />
sor<strong>szám</strong>ú tételekkel. Ez a 117 leírás a korábbi kiadásban közreadott 474 tételnek még<br />
csak a kisebbik felét tartalmazza. Várhatólag még a harmadik füzet sem fogja ezek<br />
közzétételét befejezni, így majd csak a negyedik füzetben lehet teljesen új anyagra <strong>szám</strong>ítani.<br />
A most megjelent tételek azonban — összevetve az 1940. évi kiadással — már<br />
lehetőséget adnak ahhoz, hogy fel lehessen mérni a vállalkozás újrafelvételének jelentőségét<br />
és eredményeit.<br />
A korábban használt tétel<strong>szám</strong>ok természetesen megmaradtak, csupán egy esetben<br />
(9322. sz.) a korábban anonymként leírt mű szerzőjének felismerése után maradt ki a<br />
leírás. A szerzők rövid életrajzi leírása ós a vonatkozó szakirodalom sok esetben értékes<br />
adatokkal bővült. Korábban csak csonka példányból ismert mű esetében előfordul<br />
(pl. 9270. sz.), hogy az időközben teljes példány előkerülésével a leírás kiegészíthetővó<br />
vált. Németalföldi kiadványok esetében a nyomdász-meghatározásokhoz, ill. datálásokhoz<br />
különösen jól volt hasznosítható WYTZE és Lotte HELLINGA kitűnő műve^(The Fifteenth-century<br />
Printing Types of the Low Countries. Amsterdam 1966.).
Change language