Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

290 Buzinkay Géza
képviselőházi beszédében méltán leplezte le a hazug gondolatkört és a képmutatást.
„De talán semmivel sem űztek oly gúnyos játékot osztrák civilisatoraink, mint —
a sajtószabadsággal . . . Visszaállítani a censurât, annyi lett volna, mint eljátszani a szabadelvűség
azon reputatióját, melynek álorczával léptek föl az új Ausztria államfórfiai a
művelt külföld előtt . . . Egy oly rendszernek, melynek . . . minden jelszava hazugság,
nincs veszélyesebb ellene a szabadszólásnál. Ily rendszer fennállása sajtószabadság mellett,
rövid ideig sem volt képzelhető. Jól tudták ezt civilisatoraink. A kik a kincstár
roppant deficite mellett, milliókat költöttek egy császári körútra, hogy a megfizetett
és megparancsolt demonstratiókkal egy nagy megelógedési komédiát rendezzenek a
fejedelem és a külföld ámítására: hogyan tűrhették volna, hogy e költséges manoevre-t
a sajtó illetlen közbeszólása megszavarja? ! Fizetett lapjaikban, röpiratokban hirdették
a világnak, hogy Magyarország boldog, elégült, csak néhány ó-conservativ siratja elvesztett
kiváltságait." 144
SZÉCHENYI István Blickjében az osztrák módra bevezetett ,,sajtószabadság"
maró szatírája mellett — felhívta a figyelmet az egyetlen létező
ellenzékiségre: „Minden, mi excellentiád kormányrajutása óta Ausztriában
a sajtót elhagyta . . . tele van úgynevezett »szurkálódásokkal« a kormány
ellen ..." Ragyogó szellemességgel fejtette ki, hogy az irányított sajtó komoly
veszélyekkel jár, hiszen ha például az angol sajtóban megjelenik bármi sértés
vagy kritika Ausztriáról de akár saját kormányzatukról, uralkodójukról —,
az polgári bíróság előtt egyszerűen elintézhető, mint amiért a szerkesztőnek
kell vállalnia a felelősséget. Ha viszont ugyanez a szigorúan ellenőrzött ausztriai
sajtóban fordul elő, abban a kormány hivatalos álláspontját kell látni. 145
S mégis, mindennek ellenére: a bachi neoabszolutizmusnak nem volt irodalompolitikának
nevezhető céltudatos irányító tevékenysége ! Erről vallottak
az irodalmi életet valamiképp érintő törvények és rendeletek is, melyek tiltottak,
de nem tűztek ki elvi jellegű, csupán napi politikai célt.
A Bach-korszak összeroppant a külpolitikai s az ennek nyomán megerősödött
belpolitikai, társadalmi események súlya alatt, és lassú vonaglás után
1860-ban tűnt el a történelem színéről. Törvényei, rendeletei bár részben megmaradtak,
más értelmet nyertek a közigazgatási, rendőrségi háttér eltűntével.
A Schmerling-provizórium közjátéka után - amely képtelen volt az egyszer
már meglazított abroncsokat eredeti feszességükben visszaállítani 146 —,
a kiegyezést követő években emlékiratok és visszaemlékezések elrémítő példájának
maradt meg a szabadságharcot követő évtized. Fővárosi és vidéki társaságok
adomázva beszélgettek róla: fehér asztal mellett egymásra licitált a
hajdani üldözött és üldöző. Történelmünk szerves egészéből szinte kiesni látszott
ez a látszólag következmények nélküli, az idillbe feloldódott kor. Nevelési
példatár lett, amit nevelő és nevelt kötelességszerűen használt. De átélőinek
— s főleg fiaiknak - olyan egyszerivé és megismételhetetlenül sötétté távolodott,
hogy valójában nem tudtak mihez kezdeni vele.
Az 1850-es években történt azonban más is. Kevésbé látványosan, mint
az üldözések és kevésbé kézzelfoghatóan, mint a rendeletek kiadása. A centralizált
abszolutizmus szükségletei és a kor igényei legalábbis egy területen egybevágtak.
Az érdekeinél és hagyományainál, kultúrájánál fogva nemzetileg elkö-
144 CSENGEK Y i. m. 4., 8 — 9.
145 SZÉCHENYI i. m. I. 176., 181-188.
146 L. bővebben: ANTALL József: Eötvös József Politikai Hetilapja és a kiegyezés előkészüése
1865-1866. Századok 1965. 1099-1130.