Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

A magyar irodalom és sajtó irányítása a Bach-korszakban 285
évek első felében kalendáriumokat és kisebb nyomtatványokat adott ki, s csak
a Vasárnapi Újság megjelenésétől, 1854-től kezdve lendült fel ismét. JÓKAI
messzemenő elismeréssel írt Heckenast szerepéről: „Heckenast volt az a
magyar kiadó, a kinek eszméi voltak. Messze előre tudott látni s arra, a mit
előre látott, vállalkozni, abba befektetni ... Az írókat meg tudta becsülni:
eszméket tudott nekik adni, hogy minő műveket írjanak, s ha valamelyikbe
belevesztett, nem panaszkodott rá." 112 TÁBORI Kornél viszont éppen úgy
emlegette, mint ,,a leghasznosabb spiónok egyiké"-t. 113
A régebbi pesti nyomdák közül a hajdani PACZKÓ-, majd BEiMEL-nyomda,
amely 1846-tól KOZMA Vazulé volt, önzetlen irodalompártolásával emelkedett
ki. Ebben az időszakban nála készült a legtöbb jelentős lap: SZILÁGYI Sándor
lapjai, a Magyar Hírlap és a Hölgyfutár. Hírlapirodalmunk szempontjából volt
jelentős LUKÁCS László (1854-től HBRCZ János) nyomdája, a MÜLLER-féle
nyomda ós főleg az évtized közepétől az EMICH Gusztáv-féle nyomda, mely
a Pesti Napló (1850-től) és a Magyar Hírlap (1852-től, illetve 1853-tól az ebből
hivatalos lappá alakult Budapesti Hírlap) kiadója volt. 114
A nyomdák az utólagos cenzúra miatt anyagilag is feszélyezett helyzetben
voltak. Ezért csak olyan műveket vállaltak kiadásra, amelyeknek megjelenése
biztosítva volt — s lehetőleg hasznuk is. A biztosan megjelentethető műveknek
azonban annyi szempontból kellett simulékonyaknak lenniük, hogy igen kevés
közönségsikerre számíthattak. E kettős ok miatt az írók nagy részének magának
kellett előfizetési íveket köröztetnie. 115 Ez nemcsak nagy terhet jelentett,
de a sok betiltás után a közönség bizalmatlansága miatt nehéz megélhetési
lehetőséget is.
„Az új negyedévben új szerződésünk van a kiadóval — írta 1853-ban GYULAI Pál
az EMiCíinól megjelent Szépirodalmi Lapokról. — Az előfizetők fele jövedelme az övé,
másik fele a miénk, ő tartozik kiállítani a lapot, mi kézirattal ellátni. Nincs több 220
előfizetőnknél. Egy hónapra alig esik több 300 pengőnél. Mi csekély összeg ez ! Mi magunk
nem a lapból élünk. Én órákat adok, Pákh encyclopaediát ír." 116
Az író és kiadó közötti szerződésekben semmi kitétel sem utalt a mű tartalmával
kapcsolatos felelősségvállalásra. Igaz, nem is volt szükség rá: a cenzúrázó
hatóság döntött a már kész műről, s betiltás esetén írót és kiadót egyaránt
sújtotta az anyagi veszteség és a büntetés. A kiadók leszögezték, hogy meddig
tartják maguknál a megjelent művet eladásra, s hogy bizonyos példányszámmal
vagy „fix honoráriummal" díjazzák-e a szerzőt. A díjak az írók ismertségétől
függően meglehetősen változók voltak, de általában igen alacsonyan
mozogtak. A forradalom alatt és után a legnagyobb írói tiszteletdíj 16 forint
volt. A kiadók egy-egy kötetért 150—180 forintot adtak általában. A hírlapi
havi díjak között Jókaié például 35 forint volt, Pákh Alberté 40 forint. Segédszerkesztők
20 forintot kaptak. 117
112 JÓKAI i. m.
113 TÁBORI Kornél: Titkos bécsi akták a magyar írókról . . . i. h. 12.
114 L. bővebben KERTÉSZ Árpád: A nyomtatott betű története és útja Magyarországon.
Bp. 1941. 251 — 265. Az Egyetemi Nyomda és a Kolozsvári Líceum Nyomdája privilégiumainak
megszüntetése: MIOK 1851. 249. sz. (december 29.) 651 — 652.
115 SZINNYEI Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. I. köt. Bp.
1939. 60-61.
116 SZÁSZ Károly: Gyulai Pál leveleiből. ItK 1913. 1. 8.
117 SZINNYEI Ferenc: írói szerződések. ItK 1911. 242-248.; GULYÁS i. m. 1923. 189.;
BERZEVICZY i. m. II. 432.