Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
eredetű breviárium egykor („olim") valóban<br />
a gyöngyösi ferenceseké volt, de az<br />
1951 óta a Széchényi Könyvtár kezelésében<br />
levő gyöngyösi műemlékkönyvtárban<br />
az az eredeti jelzetén (,,cod. 2.") ma is<br />
megtalálható. E csupán példaként említett<br />
— részben talán mentegethető — hibák<br />
mellett azonban már nem találunk<br />
magyarázatot arra, hogy NAGYLTJCSEI Orbánnak<br />
a szakirodalomban ismételten leírt<br />
psaltériuma (OSzK, C. 1. m. ae. 369)<br />
a kézikönyvből miért maradt ki? Mindez<br />
az egyébként értékes mű használóját fokozott<br />
körültekintésre inti.<br />
Az egyes kódexek verses szövegeinek<br />
regisztrálása, a sequentiarium- és hymnarium-részek<br />
leírása kézikönyvünkben a<br />
nemzetközi szokásnak megfelelően a Chevalier-féle<br />
Repertórium hymnólogicum <strong>szám</strong>ai<br />
szerint történik. Ezen a téren is az<br />
első részben a korábbi kiadáshoz viszonyítva<br />
gyarapodás, sok új kiegészítés figyelhető<br />
meg. De a kiadvány egészét tekintve<br />
e részletező feltárás teljesen következetlen.<br />
Csupán a Széchényi Könyvtárban<br />
őrzött magyar eredetű misszálék leírásában<br />
ötnél megvan, ötnél pedig hiányzik a<br />
Chevalier-<strong>szám</strong>ok felsorolása. A második<br />
részben viszont a breviáriumi himnuszok<br />
regisztrálása teljesen elmaradt; még olyan<br />
esetben is, amikor a kódexet őrző könyvtár<br />
nyomtatott katalógusa felsorolja azokat<br />
(például a 7<strong>4.</strong>, <strong>90.</strong>, 91. és 93. <strong>szám</strong><br />
alatt leírt könyveknél).<br />
Végül meg kell még említenünk, hogy<br />
hasznos lett volna az első kiadás elejéről<br />
a szerző Praefatio-jából, talán bizonyos<br />
kiegészítésekkel, közölni a mű koncepciójára<br />
és használatára vonatkozó részeket.<br />
További hiányoknak ez alkalommal való<br />
emlegetése már túlmutat a kiadás gondozójának,<br />
de részben a szerzőnek célkitűzésein<br />
is és azokat az elkövetkezendő idők<br />
feladatai közé kell sorolnunk. Ilyen például<br />
a magyarországi liturgikus könyvek<br />
verses szövegeinek katalógusa, amelynek<br />
első változatát RADÓ Polikárp már kiadta<br />
(Répertoire hymnologique des manuscripts<br />
liturgiques dans les bibliothèques publiques<br />
de Hongrie. Budapest 1945.) és amelynek<br />
továbbfejlesztett változatát — a Praefatio<br />
tanúsága szerint — a Libri liturgici második<br />
részének függelékébe szánta: „In fine<br />
instar Appendicis addicimus Repertórium<br />
hymnólogicum omnium codicum in hoc<br />
opere contentorum, ita ut thesaurus hymnologicus<br />
codicum in bibliothecis Hungáriáé<br />
servatorum cognitus fiat" (i. m. 5).<br />
Továbbá <strong>szám</strong>ba kell venni és a Libri<br />
liturgici módszerével részletesen leírni a<br />
külföldön levő magyar eredetű kódexeket,<br />
amire a kezdeményező példát ugyancsak<br />
RADÓ Polikárp adta. (Index codicum manu-<br />
11 <strong>Magyar</strong> <strong>Könyvszemle</strong><br />
Szemle 377<br />
scriptorum liturgicorwm regni Hungáriáé.<br />
Bp. 1941.) Ehhez járulnak még az 1947<br />
óta előkerült és az elvégzendő kutatások<br />
során a jövőben előkerülő emlékek . . .<br />
Azokban a hetekben, amikor az új Libri<br />
liturgici első példányai forgalomba kerültek,<br />
RADÓ Polikárpnak, a tudós bencés<br />
professzornak hetvenötödik születésnapját<br />
ünnepelték. A <strong>Magyar</strong> <strong>Könyvszemle</strong> olvasói<br />
(akik cikkeit, tanulmányait évtizedeken át<br />
a legutóbbi évekig e hasábokon is láthatták),<br />
a hazai mediévisztika művelői, barátok,<br />
tisztelők és tanítványok azzal az<br />
ígérettel ünnepelhetik őt, hogy a hazai<br />
tudománytörténetben, de európai viszonylatban<br />
is jelentős alkotását folytatni és<br />
továbbfejleszteni akarják.<br />
HOLL BÉLA<br />
Escarpit, Robert: Irodalomszociológia. A<br />
könyv forradalma. Bp. 1973. Gondolat K.<br />
302 1.<br />
A kötetben — amely a francia szerző<br />
két tanulmányát tartalmazza, de amelyben<br />
(kissé rejtve) egy magyar szerző írása is<br />
fellelhető — minden megtalálható, ami a<br />
könyvvel összefüggésbe hozható. Szó esik<br />
a kritikus szerepéről is, bár nem úgy,<br />
ahogy mi gondoljuk. ESCARPIT írja: „Maga<br />
az a tény, hogy a kritikus bizonyos művekről<br />
és nem másokról beszól, már önmagában<br />
jelentős választás: egy könyv, »amelyről<br />
beszélnek«, legyen jó vagy rossz, társadalmilag<br />
a csoport kívánalmainak megfelelő<br />
könyv."<br />
A kívánalmainknak ez a könyv nem teljesen<br />
felel meg. Azért „beszélünk" róla,<br />
mert éppen a mi folyóiratunk nem hallgathatja<br />
el, a mi „csoportunk", a legtágabban<br />
a „könyvesek" világa kell, hogy tudomást<br />
szerezzen róla. Érdemes megismerni a kötet<br />
tartalmát; még méltányolhatjuk is azokat<br />
az erőfeszítéseket, amelyeket a szerző kifejtett<br />
a könyvkiadás és könyvolvasás<br />
sokak <strong>szám</strong>ára, még a szűkebb szakterületek<br />
munkásai <strong>szám</strong>ára is, rejtett összefüggéseinek<br />
felfedése érdekében.<br />
Ha azonban a szerző két tanulmányban,<br />
két olyan tanulmányban, amelyek<br />
különböző időpontban (1958-ban és 1969ben)<br />
láttak először napvilágot francia<br />
nyelven, mindent el akar mondani viszonylag<br />
kis terjedelemben, akkor félő, hogy<br />
keveset tud felölelni. A könyvkiadás empirikus<br />
vizsgálatának első összegező eredményei<br />
az Irodalomszociológia c. tanulmányában<br />
tükröződnek. A megközelítés módszeréről<br />
szóló bevezető után a könyvtermelés<br />
(író), a terjesztés (a kiadó) és a fogyasztás<br />
(közönség) oldaláról végzi a tanulmá-
Change language