Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA

Közlemények 347
maradványai ellen. Titokban tartották érvényben az első világháború során kapott kivételes
eszközöket. Ezek alapján a kormány bármikor betilthatta azokat a lapokat, amelyeknek
cikkei ,,a hadviselés érdekeit veszélyeztették". 2 Egy 1920-ban hozott törvényben*
pedig kimondták, hogy „hadviselés érdekeivel egy tekintet alá esik az ország belső rendje
és közbiztonsága, valamint külső politikája". Ez a szándékosan általánosságban fogalmazott
mondat a legtágabb értelmezés lehetőségét adta a kormánynak és ennek alapján
bármikor felléphettek a nekik nem tetsző sajtóorgánumok ellen. A sajtócenzúra felszámolását
(1922) követő tíz évben több mint 50 lapot tiltottak be Magyarországon. 4
A kormányoknak a fentieken túlmenően joga volt a lapok kolportázs jogának korlátozására
vagy megvonására. 5 Ez utóbbi különösen veszedelmes fegyver volt az államhatalom
kezében. A lapok utcai terjesztésének korlátozása vagy megszüntetése segítségével nemcsak
anyagilag okozhattak érzékeny veszteséget az érintett lapoknak. A vidéki utcai
terjesztés korlátozása azt jelentette, hogy csak az előfizetők kaphatták a lapot. Az ellenzéki
vagy akárcsak liberálisabb lapok előfizetőinek listája a vidéki városokban, kisebb
helységekben proskripciós lista lett a helyi rendőri szervek kezében.
A vidéken megjelenő helyi lapok a közigazgatás élén álló kormánymegbízottak, az ún.
főispánok kezében voltak. A miniszterelnökség rendelkezési alapjából jelentős összegeket
fordított közvetlenül és a főispánok útján a lapok politikai feltételekhez kötött anyagi
támogatására. 6
A fővárosi lapokat tehát a belügyminiszter bírói ítélet nélkül bármikor betilthatta és
ezért — a kormánypárt mindig abszolút többséggel rendelkezvén — a miniszter a parlamentnek
tulajdonképpen nem volt felelős, a vidéket pedig a miniszterelnökségi Sajtóosztály
és a főispánok sajtódiktatúrája uralta.
Horthy-Magyarországon két évtizedig uralkodott a sajtószabadság elnyomásának ez
a gyakorlata, amely tulajdonképpen az első világháború előkészítése során alakult ki.
Csak a második világháború előkészítése késztette a rendszert arra, hogy még ezeken az
állapotokon is szigorítson. 1938-ban sajtótörvényt hoztak, amely újra bevezette a cenzúrát.
7 A sajtó elnyomására irányuló törvénnyel egyidőben terjesztette be a kormány
a parlamentbe a baloldali mozgalmak fokozott üldözését szolgáló és az egyesülési szabadság
maradványait felszámoló törvényjavaslatot, majd az állampolgársági egyenlőség
elvével nyíltan szakító, ún. első zsidótörvény tervezetét. 8 Néhány hónapra rá pedig elfogadtatták
a parlamenttel az 1939. IL te.-et, ami az első világháború előtt hozott hasonló
törvényhez viszonyítva sokkal szélesebb, tulajdonképpen korlátlan felhatalmazást adott
a mindenkori kormányoknak a háború idejére. 9 A sajtóval szemben alkalmazott új
2 1912. LXIII. törvénycikk 11. §. (4) Bekezdés. Idézi: SZINAI Miklós —SZŰCS László:
Horthy Miklós titkos iratai, p. 1965. Harmadik kiadás. (A továbbiakban: Horthy iratai)
108-109. 1.
3 1920. VI. törvénycikk 1. §. (2) bekezdés. Idézi: Horthy iratai 108-109. 1.
4 Uo. 90. 1.
5 Uo. 108-109. 1.
6 Ezekre a módszerekre számos adatot tartalmaz a magyar Miniszterelnökség Sajtóosztályának
iratanyaga. OL Miniszterelnökség K 28 — V. tétel.
7 1938: XVIII. t. c. az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről.
Kelte: 1938. június 1. Országos Törvénytár (Corpus Juris). Kiadja a M. kir.
Belügyminisztérium 1938. Budapest (a továbbiakban: OTV) 97 — 99. o.
8 1938: XV. t. e. A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról
(az ún. zsidótörvény). Kelte: 1938. május 29. OTV. 87-89. o. 1938: XVI. t. c.
Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről. Kelte: 1938
május 29. OTV 90 — 93. o. 1938.: XVII. t. c. Az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések
megtorlásáról. Kelte: 1938. május 29. OTV 94-96. o.
9 1939: II. t. c. A honvédelemről. Kelte: 1939 március 1. OTV 1939. 7-88. o.
9*