Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Magyar Könyvszemle 90. évf. 1974. 3-4. szám - EPA
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
sem irányítja az olvasót. Felbukkan viszont<br />
GARÁZDA neve helyesen a possessorokó<br />
között két ízben is, a Iustinus-kódex<br />
(p. 26<strong>4.</strong>) és a görög nyelvű evangéliumtöredék<br />
(p. 416.) említésekor. A ITXSTINUShoz<br />
csatolt bibliográfia azonban csak<br />
ABEL Jenő 1880-as cikkét ismeri, a „Jegyzet"<br />
pedig TRUHLÁR 1905-ös katalógusából<br />
idézi a sajátkezű bejegyzés latin szövegét,<br />
nem véve tudomást arról, hogy 1957ben<br />
hosszabb tanulmány összegezte (ÁBEL<br />
tanulmányánál kissé bővebben) GARÁZDA<br />
Péter életének, irodalmi munkásságának<br />
és könyvtárának eddig feltárt adatait, s<br />
ugyanott fakszimile melléklet szemléltette<br />
a prágai Iustinus-kódex possessor-bejegyzését<br />
is (ItK 1957. 48-62).<br />
Eltekintve most attól a következetlenségtől,<br />
hogy a magyar humanista neve az<br />
említett rektifikáló utalás (p. 229.) „Petrus<br />
"-ával szemben a görög kódex esetében<br />
mégiscsak „Péter Garázda" maradt (p.<br />
416.), sőt még attól is, hogy a prágai bejegyzés<br />
a „Petrus Garázda de Ungaria" névalakot<br />
nyújtja, csakugyan sajnálhatjuk,<br />
hogy a névmutató, negyedik változatként,<br />
egy sehol másutt elő nem forduló „Petrus<br />
de Garázda" változat mellett döntött (p.<br />
51<strong>4.</strong>).<br />
Nem lehet elsiklani szó nélkül a könyv<br />
tipográfiai kivitele fölött sem. Érthetetlen,<br />
hogy egy ilyen fontos és gyakorlati használatra<br />
szánt 354 lapnyi katalógust a főszöveg<br />
egyetlen betűtípusával szedtek ki,<br />
címbetűk nélkül !<br />
Az effajta aprólékos, lényeget nem érintő<br />
észrevételek szaporításának nincs sok értelme<br />
olyan fundamentális mű esetében,<br />
mint amilyen CSAPODI Csaba könyve,<br />
melyben végeredményben erős forráskritikai<br />
érzékkel, kitűnő történeti-irodalomtörténeti<br />
felkészültséggel megírt monográfiát<br />
üdvözölhetünk.<br />
V. KOVÁCS SÁISTDOR<br />
Radó, D. Polycarpus, OSB: Libri liturgici<br />
manuscripti bibliothecarum Hungáriáé et<br />
limitropharum regionum. Primae partis<br />
editio revise et aucta cui et toti operi<br />
adlaboravit Ladislaus MEZE Y. Budapest<br />
1973. Akadémiai Kiadó.<br />
Örvendetes jelenség, hogy a hazai történeti<br />
tudományok művelői az utóbbi évtizedben<br />
több jelentős, az alapkutatások<br />
eredményeit feltáró ós rendszerező kézikönyv<br />
használatához jutottak. Ezek között<br />
is a legjelentősebbek közé tartozik a magyar<br />
mediévisztika sok évtizede jeles képviselőjének,<br />
RADÓ Polikárp bencés profesz-<br />
Szemle 375<br />
szornak most megjelent munkája, amelynek<br />
első része már közel három évtizede<br />
látott napvilágot. (Libri liturgici manuscripti<br />
bibliothecarum Hungáriáé. Tomus I.<br />
Libri liturgici manuscripti ad missam perti?ientes.<br />
Bp. 1947. Az Orsz. Széchényi<br />
Könyvtár kiadványai XXVI.) A mű most<br />
az érdemes szerző kitűnő koncepciója szerint,<br />
az általa megtervezett felépítésben<br />
teljes egészében megjelent. A régen —<br />
valljuk meg, egyre reménytelenebbül —<br />
várt további részek is most már a hazai középkortudomány<br />
művelőinek rendelkezésére<br />
áll. A megjelentetés érdeme MEZE Y<br />
Lászlóé, aki a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia<br />
Könyvtártörténeti és Bibliográfiai<br />
Bizottságának elnökeként a teljes műnek,<br />
az első már megjelent résznek és a második,<br />
harmadik és negyedik hosszú időn át<br />
íróasztalfiókban őrzött kéziratának kiadását<br />
szorgalmazta és gondozta.<br />
A mű liturgiatörténeti jellegű. Leírja a<br />
hazai ós a szomszédos országok gyűjteményeiben,<br />
állami és egyházi könyvtáraiban,<br />
levéltáraiban a szerző által felkutatott,<br />
szoros értelemben vett liturgikus kódexeket<br />
(missale, breviárium stb.) és a vegyes<br />
tartalmú kéziratok liturgikus vonatkozású<br />
részeit. Magában foglalja a hazai gyűjteményekben<br />
őrzött nem magyar eredetű<br />
kéziratokat, zömével mégis kiemelkedően<br />
magyar vonatkozású.<br />
A hazai liturgiatörténetet szolgálja a bevezető<br />
rész: Tabelláé comparationi inservientes.<br />
A kézikönyv használójának — a<br />
középkori liturgia felépítésére vonatkozó<br />
alapismeretek birtokában — ezt a fejezetet<br />
kell jól megismernie, mert itt találja<br />
meg a liturgikus könyvek különféle fajtáinak<br />
egyfelől az általános, másfelől a tipikusan<br />
hazai használatra jellemző ismertető<br />
jegyeit. Ezek az egyes könyvek leírásánál<br />
külön már nem szerepelnek; ott csupán<br />
utalás történik a megfelelő tabellára. Itt<br />
találjuk a IX —X. század óta a középkorban<br />
általánosan elterjedt naptári ünnepek<br />
jegyzékét (Kalendárium Gelasiano-Gregorianum),<br />
a hazai székesegyházak, káptalanok,<br />
szerzetesrendek stb. patrociniumait,<br />
a szentek ünneplésében mutatkozó hazai<br />
középkori sajátosságokat, a magyar szentek<br />
verses officiumait a részek kezdősorai<br />
szerint, a misében és zsolozsmában az általános<br />
középkori szokásoktól eltérő magyar<br />
sa j átosságokat.<br />
A kézikönyv törzsében összesen 198 középkori<br />
liturgikus könyv leírását — tartalmuk<br />
szerint rendszerezve és négy részben<br />
csoportosítva — találjuk. Az első részben<br />
vannak a miséhez tartozó könyvek (ad<br />
missam pertinentes) a következő felosztásban:<br />
1. Sacramentaria, 2. Missalia, 3. Lectionaria<br />
missae. A második részben a kórus-
Change language