Magyarország ethnographiája

98
RÓMAI KOR 23. §.
thák, alánok, thrákok, illyrek tartoznak: úgy a jazygek is.
mert sarmaták, abba a rokonságba valók.
Meg kell azomban említeni, hogy Katanchics a géták és
sarmaták egynyelvűségét Ovidius tanúságábul is gyanítván, mindkettőt
szlávnak mondja, s a sarmaták szlávságát kétségtelennek
mutatja fel. 66 ) Schafarik is előbb a méd sarmatákat a vend szerbekkel,
legalább névszerint, zavarván össze, akaratja ellenére,
úgymond, hozzátett azon vélemény megerősödéséhez, hogy a
szerbek és sarmaták rokonok. De a Szláv Régiségek munkájában
mindenképen azon van, hogy kiirtsa a véleményt, melly szerint a
sarmaták a későbbi szlávok eleji volnának. Schafarik a sarmaták
népeit (a jaxamatákat, roxolánokat, jazygeket és alánokat) a méd,
vagy mint az újabbak nevezik, az irán törzshez számítja. 67 ) Ámde
a szlávok legeredetiebb, legősiebb székét mégis a közép és alsó
Duna mellékein találja meg, — külön válva a sarmatáktul. —
Mert, úgymond, az orosz történet-író Nestor (Kr. u. 1100-1114-ig
írta meg krónikáját) azt írja, hogy a szlávok első széke a Duna
mellékein volt, a hol most (Nestor idejében) Magyar- és Bolgárország
van, s hogy innen terjeszkedének azután a Morava, Moldova,
Viszló, Duna, Pripet, Deneper folyók mellékeire, külömböző
neveket kapván, úgymint Morva, Cseh, Lengyel, Pomorán, Dereviek,
Poloczkiak stb. neveit. A Dunárul érkezők közül némellyek
az Ilmen tó körül telepedének s alapíták Novgorodot. (?) Eme kiköltözésnek
oka pedig, Nestor szerint, a volochok támadása vala,
mellyel ezek a Duna mellékeinek estek (Schlözer, Nestor II, 66.
stb. lapjain.) — Schafarik azt bizonyítja már, hogy a Nestor
voloch-jai a kelták, a kiknek becsapásairól a 62. 63. lapon volt szó;
hogy Nestor azt a szláv népek szó-hagyományábul tudta meg;
66 ) Katanchich, de Istro ejusdemque accolis. Pag. 111. stb. Id
jam ex hactenus dictis elicias, Getis Sarmatarum, qui postea in Slavos
abiere, idionia usurpatum fuisse, diversa tarnen dialecto.
67 ) Schafarik, Slawische Alterthümer, Leipzig, 1843. I, 333 stb.
A méd sarmatát a szerbbel az »Abkunft der Slaven«-ben zavarta össze
(mint maga mondja, »verwirrte«). Buda, 1828.