Magyarország ethnographiája

ATTILLA. 113
ségben történt gyilkolásokat, vagy a Zénó császár eleven
eltemetését, a mellyet maga elbeszéli, vagy az újabb időbül
is a Moskvai és Sz.-Pétervári palota-csínokat. Jordanis így
jellemezi Attilát: »Attila, Mundzuk fija, kinek testvérei
Oktar és Roas ő előtte uralkodtak volt a hunokon, jóllehet
nem mindnyájokon, mint ő, nagy bátyjok holta után testvérével,
Bledával, kezde uralkodni. Hogy szándékát teljesíthesse,
hatalmát testvér-gyilkolással nagyobbítá, ekképen
minden rokona élete ellen törekedvén. Ő az irtóztató tett
által növekedett ugyan, de azért gyalázatos véggel lakolt.
Bledának álnok megölése után, a ki a hunok nagy részének
ura volt, az egész hun népet magához voná, s más népek
számával is, mellyeket hatalmában tart vala, megerősödvén,
a világnak első nemzeteit, a rómaiakat és vezegótokat,
meg akará hajtani. Seregét ötszáz ezerre szokták becsülni.
A népek megtörésére születvén a világra, minden országnak
félelme, nem tudom, mint lett, hogy rémítő hírétül rettegés
fog vala el mindent.« 82 ) Jordanis inkább a köz rettegés
emlékezetét írja le mint sem a tetteket. A görög követség,
melly 448-ben járt Attilához, előkelő állapotban
találá Bleda özvegyét.
A görög követség t. i., úgy írja egyik tagja Priscus, egyszer
hálásra egy tó partján üté fel sátrait. Éjjel mennydörgős
zivatar szakada rajok, melly mindenöket szétszórta. Sötétben a
görögök a közel hun faluba menekülének. Kiabálásaikra a hun
lakosok előjővén s nád tüzet gerjesztvén megtudák a bajt, s szívesen
fogadák be magokhoz, sőt a falu asszonya (ή ίν τ η χώμη
άρχισα Yvvi,) Bledának egyik özvegye, nemcsak élelemmel tárta
a görögöket, hanem szép nőkkel is meg akará vigasztalni, — mi
82 ) Jordanis, a 128. 129. lapján.