Magyarország ethnographiája

498 A RUMUNOK 65. §.
keletűek abban, mint a németek, s csak az éjszaki oláhban
fordulnak elő.
De van az oláh nyelvben egy rakás görög és orbonás
(arnaut) elem is. A görögöt nem teszi csak azon
20 — 40 szó, mellyek a görög egyház és görög papok által,
nem is azon még kevesebb hivatalbeli szó, mellyek a fejedelemségekben
sokáig uralkodó görög (fanariota) hoszpodárok
által — a kiket az újabb rumun írók domni-knak
szeretnek nevezni — jutottak a nyelvbe 33 ), hanem az a
sok szó, rag és alak, mellyek csak a görög és orbonás néppel
való hosszas érintkezés utján kerülhettek abba. Valamint
tehát a germán elemnek híja, úgy viszontag a görögnek
és arnautnak ott léte azt bizonyítja, hogy az oláh nép
nem a trajanusi Daciában vagyis mai Erdélyben stb. hanem
a Dunátul délre fekvő tartományokban keletkezett.
Legtöbb a szláv elem az oláhban; Schafarik szerint
az összes nyelvkincsnek ötöd része szláv. Az új rumun írók
ki-kivetik azt. Ez ugyan Erdélyben is belejuthatott volna
a nyelvbe, ott is a VI. századtul fogva szláv lakosság lévén,
melly az avarok alatt és után mind számosabbá lehete: de
az oláh nyelvbeli szlávság az ó szlovénhez vagy ó bolgárhoz
hasonlít, tehát ez is a déli eredet mellett bizonyít,
jobb időben a rutén is hat az éjszaki oláhokra Maramarosban
és Bukovinában.
33 ) Ezen hoszpodárok és görög papság közt az új görög nyelv
használata divatozván, Photino még 1818-ban ezen a nyelven írta:
"Ιστορία της πάλαι Δακίας, τα νυν Τρανόιλβανίας, Βλαχία; καΐ Μολδαυία«,
τ-αοά Δκ)νισίου Φωτεινού. Έι> Β*εν*>α, 1818. 3. köt. azaz: A régi Daciának
vagyis Transilvániának, Vlachiának és Moldáviának históriája.
Photinus Dénestül. Kogamitchanbul idézem, magam nem ismervén n
munkát.