Magyarország ethnographiája

TÖRÖK HATÁS. 259
ségét, a melly az élet-mód és társadalmi viszonyokat meghatározza.
22 )
A török hatás időszaka.
41. §. A mennyire a történelem világánál a régiség
homályában láthatunk, az ugor népeket mindenkor az Ural
két lejtőjén találjuk, nyugatra a Pecsóra, Káma és Közép­
Volga, keletre az Obi, Alsó Irtis és Felső Jajk (Ural-folyó)
22 ) A magyarok eredetérül sokat és sokfélét írtak már, minek
se igazolásába se czáfolatába nem bocsátkozunk; mellőzzük tehát
Cassel Selig okoskodását is, a ki azt véle, hogy a magyar nyelvnek
magva indogermán, s a finn hatást elfogadta, a nélkül hogy a nemzet
finné vált volna. (»Magyarische Altherthümer« a 119. stb. lapon).
Cassel 1848-ban nem tudhatta azt, mit ma tudunk, de azt sem ismerte
jól, a mit már 1848-ben lehetett volna tudnia, pedig a legrokonszenvesebb
indulattal írá könyvét. Csak Horváth Mihály historicusunk
véleményére teszünk észrevételt, a ki 187l-ben azt írá: (Magyarország
történelme. Új dolgozat; második bővített kiadása. I. köt. 15 —
22. 1.) »Elismert tény a tudósok között, hogy a nyelvek hasonlatosságából
nem lehet következtetést vonni a népfajok azonosságára.«
A melly tudósok azt állítják, azok ollyan nyelvhasonlatosságot értenek,
a millyet Horváth a mongol és sínai nyelvből hoz fel: még több
illyet hozhatott volna fel a szláv nyelvbül. Jól tudom, hogy nemzetek
elnyésznek kihalás és a nyelvnek elhagyása által. De a magyar
nyelv legkiválóbb tanúbizonyság, hogy a nemzet nem hagyta el a
nyelvét. Azt pedig ki fogja tagadni, hogy a nemzet a nyelvével együtt
támad, fejlődik; mert nyelv nélkül nincs nemzet. — A ki pedig a
magyar igeragokat a sínai segéd-igékbül akarja megmagyarázni, az
hallal akar emlős állatot megfejteni. — Hivatkozik még Horváth több
tudósnak állításaira a finnek, vogulok stb. testalkatjárul. Ezek az állítások
ma mitsem érnek. A csontokbul okoskodó ethnographia (valósággal
csak zoographia) is másképen jár ma el, mint Pallas, Klaproth
stb. idejében.