Magyarország ethnographiája

388 JÖVEVÉNY NÉPEK. 54. §.
ugyan Déguines sinai kutatásait, de hun szövetséget fogad
el azon a területen, a mellyen Jordanis találta a hunokat
(lásd a 119. lapot). »A hihetőséget követve, úgymond
Thierry, a hun uralom magában foglalta mind azon népségeket,
mellyeket az általa bírt föld maiglan fölmutat, keleten
a törököket, nyugoton a finneket, sőt igen valószínű,
fölvétellel a mongol fajnak egy uralkodó törzsét is, melly
az ázsiai testalkat jellegét élesebben tűntette elő, mint a
finnek. Valóban a történetirat Attilát és a hun nemzet egy
részét a kalmük typus túlzásával rajzolja.« 59 ) Lehet-e
bármi alapon is — mert azon kornak történetírójibul
senkisem bátorkodhatik Attilának vagy hunjai egy részének
testalkatját úgy leírni, a mint a zoologicus ethnographia
követeli — lehet-e mongolokat is a hunok szövetségéhez
számítani, tehát biztosan állítani, hogy Attila birodalma
teljes-tökéletes előmintája a Dsengizkhánénak: azt
nem tudom, sőt inkább tagadom. A valóhoz legközelebb
vágó hihetőség tehát az, hogy a hun szövetség vagy egyedűl
finn-ugor, vagy finn-ugor és török népekbül állott. De
ez is olly tág fogalom, hogy az ethnographiában nem jelent
többet, mint például Peschelnek »mongol-féle népek« fogalma
(a 39. lapon), föltéve, hogy ethnos-on, nemzeten, valami
egységet gondolunk.
Láttuk azon mondának eredetét (a 295. stb. lapon),
a melly a magyarok igenes kapcsolatját a hunokkal hiszi;
kihozza Pray, hogy az avarok és magyarok a hunok testébül és számábul
valók, valamint a finnek is hun eredetűek (priusquam Finnos
Hunnicae originis populum fuisse ostendam, necesse est, ut Avares et
Hungaros ex Hunnorum corpore et numero itidem fuisse declarem).
59 ) Attila történelme, írta Thierry Amadé, fordította Szabó Ká­
roly, Pesten 1865. Az 5—7. lapokon.