Magyarország ethnographiája

490 A RUMUNOK 64. §.
jét, még inkább Maramarmost és a Bukovinát nem éré a
római gyarmatosság, mit épen a feliratos kövek híja bizonyít;
ott tehát a régi dák nép (bár millyen nyelvű volt is)
tömegesen maradt meg.
Nem teljes két száz év múlva Aurelianus kiköltözteté
Daciábul a római sereget, hivatalos és polgári társadalmatr
s Moesiába telepíté, melly szinte olly néptelenné vált volt,
mint előbb Dacia. Azt gondolhatjuk, hogy két száz év alatt
a vegyes lakosság, a melly teszi vala a római provinciát,
tökéletesen latin nyelvűvé lett: de azt semmi módon nem
lehet az eredeti dák néprül gondolni, melly alattvalói viszonyban
állott a római kormányhoz, még kevesbbé gondolhatni
azt a független néprül, a melly ellensége maradt a
rómainak. A kiköltöztetés bizonyosan nem utolsó fejig vitte
ki a latinul beszéllőket, mint Roesler véli; 19 ) de ott maradt
»a dák nép tömege, a melly a római uralkodás terhét viselte
volt, becses anyag mind a sereg mind a financzia számára«,
s errül a tömegrül azt állítja Jung, hogy reája a
római uralkodás annyira hatott, hogy eltanult egy román
paraszt nyelvet, s elhagyván elszigetelt dák nyelvét, az
ólta régi urainak nyelvén szólt és szól mai napig. Eme
lomha tömegnek nem vala mit veszítenie a változásnál; ott
marada a telkén s úgy fizete adót új urának mint előbb a
réginek 20 ). Jung felfogása szerint tehát a mai Erdélynek
19
) Die Räumung wird als eine vollständige bezeichnet, (Born.
Stud. pag. 67.) hivatkozván Flav. Vopiscusra.
20
) An dieser Masse war die Römerschaft nur insoferne nicht
spurlos vorübergegangen, als sie während derselben einen romanischen
Bauerndialect erlernt hatte und seitdem mit Aufgabe des isolierten
dacischen Idioms die Sprache der einstigen Bezwinger gebrauchte
und gebraucht. Diese trage Masse hatte bei dem Wandel
der Dinge nichts zu verlieren u. blieb wol sitzen auf ihrer Scholle,